Vörös és Zöld

Almásfüzitő

Érzelmi intelligencia Kádár Annamária pszichológus, tréner volt az Almásfüzitői Egészségklub vendége 2. rész

A szülők rémálma: dackorszak

A dackorszak manapság egy éves kor körül kezdődik és többé-kevésbé 4 éves korig tart – folytatta előadását Kádár Annamária. Szülőknek és a környezetnek nem könnyű időszak, pedig az érzelmi fejlődésnek ez egy fontos időszaka. Ha a gyerek jól dacol, azaz, ha nem kell félnie, hogy az egyet nem értésével esetleg elveszíti szülei szeretetét, valamint a környezete jól kezeli mindezt, az hosszú távon meghozza a gyümölcsét, mert a felnőttkor magabiztossága, önállósága, az, hogy egy személyiség vállalja a saját véleményét, itt alapozódik meg. Nem jó, ha a gyerek túl jó, ha nem éli, nem élheti ki a dackorszakát.

Felnőttként pedig hogyan éljük túl a gyerek dacolását? Erre a legjobb módszer, ha bevetjük, esetleg kifejlesztjük a humorérzékünket, és persze sok türelem is kell.

Etelka én vagyok

Kádár Annamária elmesélte az egyik könyvében Etelka-módszerként leírt egyik lehetséges kezelési módot. Egy áruházban egy kislány rámutat az egyik babára, és kijelenti, hogy az neki márpedig kell. Édesanyja számos érvet felsorol, hogy miért nem vehetik meg, de a kislányra egyik sem hat, zokog, toporzékol. Az anyuka ekkor felhagy az érveléssel: „nyugodj meg, Etelka, mindjárt kint vagyunk az áruházból, nyugodj meg, Etelka, öt perc múlva már kint vagyunk a parkolóban” – mantrázza. A pénztárhoz vezető sorban mögöttük álló nő megszólal: „Mondja asszonyom, milyen nevelési elvek alapján próbálja így megnyugtatni a kislányát, Etelkát?” Az anyuka csodálkozva néz a nőre: „De hát Etelka én vagyok!”

Nem működik, hogy racionálisan magyarázzak meg valamit egy gyereknek, mert meg sem hallja, meg sem érti. Jobb tehát, ha magunkat bíztatjuk, hogy bírjuk ki, amíg a gyerek túllendül a hisztin.

Az indulat, a düh teljesen rendben van, szükséges, fontos, kikerülhetetlen érzelmek, de meg kell tanulnunk a kezelését. Dühös lehetek a főnökömre, még azt is gondolhatom, hogy legszívesebben pofon vágnám, de mégsem teszem meg.

Kádár Annamária megfogalmazása szerint arra is vigyáznunk kell, hogy ne nyomogassuk egymás piros pontjait, vagy ha az egyik fél megtette, tudja megállni a másik. Könnyű ugyanis egy csésze kiömlött teától egészen messzire eljutni, és már a másik családját emlegetjük, amire jön a viszontválasz, és sok olyasmi elhangzik, amit utána már nagyon nehéz kezelni.

Életmesénk érzelmi életünk biztos alapja

Az érzelmi intelligencia fejlesztésében fontos összetevő, hogy legyen mögöttünk családtörténet, tudjuk, hogy honnan jövünk és kik vagyunk, tehát lényeges, hogy mennyire van megírva egy gyerek életmeséje. Érzelmi magabiztosságunkat, ellenálló-képességünket erősíti, ha tudunk felmenőinkről. Két amerikai pszichológus egy érdekes kutatást végzett 2001-ben. Elmentek 50 kisgyerekes családhoz, és azt vizsgálták, hogy miről beszélgetnek egymással a szülők például reggelizés közben, ebédidőben, vacsoraidőben, majd a gyerekeknek feltettek 20 kérdést, olyanokat, hogy: tudod-e, hol ismerkedtek meg a szüleid, hova járt a nagyapád iskolába, milyen szempont szerint választották ki a keresztnevedet. Csupa olyan kérdést, amit csak akkor tudhat a gyerek, ha a szülők vagy a nagyszülők egyszer vagy többször elmesélték neki. A kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy annak a gyereknek sokkal jobb volt az önbecsülése, aki többet tudott a saját családja történetéről. Ez az önbecsülés nem más, mint az önmagamhoz fűződő érzelmi viszony, azaz mennyire szeretem, mennyire fogadom el magam a saját hiányosságaimmal együtt.

A kutatók szeptember 11 után, miután az ikertornyok ledőltek, visszamentek ezekhez a családokhoz, és megnézték, hogy a gyerekek nehéz érzelmi helyzetekben való rugalmas alkalmazkodó képessége, rezilienciája mutat-e összefüggést azzal, hogy melyikük mennyit tud a saját családja történetéről. Ismét azt találták, hogy annak a gyereknek, akinek több ismerete, tudása van a családjáról, magasabb a rezilienciája. A családtörténeteket ismerő gyerekek mögött van egy ún. „intergenerációs én”, van egy történet, ahova be tud kapcsolódni. A kutatók azt is megállapították azonban, hogy bár fontos a családtörténet, de az sem mindegy. hogy ezt a történetet hogyan meséljük el.

Átkeretezés

Lehet a narratíva emelkedő, amikor a történet a negatívból a pozitív felé halad, tehát a dolgok jól alakulnak. Azaz: szegények voltunk, mint a templom egere, de egyszer csak a nagyapád megnyerte az ötös lottót, és attól kezdve jól éltünk. Ennél azonban gyakoribbak az ereszkedő narratívák, amikor régen minden jó volt, de rosszul alakultak a dolgok. Jól éltünk, de nagyanyád elkártyázta a családi vagyont – ehhez a narratívához általában bűnbak-képzés társul, ami megmagyarázza a családi kudarcot. Egyik narratíva sem igazán jó a gyerekek érzelmi fejlődésének a szempontjából. Őket ugyanis leginkább a népmesei, oszcilláló narratíva támogatja: történnek rossz dolgok, de utána mindig jön valami jó is: valaki meghal, de más megszületett, volt sok bajunk, de megoldottuk a problémákat. Ezek a családi történetek a reális problémamegoldásokról szólnak, voltak nehézségeink, de elmeséljük, hogyan éltük túl – ez az átkeretezés művészete. Ez a pszichoterápiás technika lehetővé teszi, hogy megváltoztassuk a perspektívát, ahogy a történetre tekintünk, miközben a tények ugyan azok.

Kádár Annamária erre is hozott egy történetet a személyes múltjából. Elmesélte, hogy ismert Marosvásárhelyen egy jó kedélyű, életvidám figurát, Jockát, aki virágárulásból és „szimpátianyerésből” tartotta fenn magát évekig, miközben rendszeresen kisebb balhékba keveredett. Így történt egyszer, hogy amikor két rendőr kísérte éppen, az egyik ismerőse az utca túloldaláról átkiáltott neki: hova mégy, Jocka. „Viszem ezt a két csávót a rendőrségre.” – hangzott a válasz. Az átkeretezés az, hogy a nevetve tudok beszélni például a saját ballépéseimről.

A negatív történeteket is el kell mesélni, részben azért, mert ezzel a feldolgozásukat segítjük. Az is lényeges, hogy a családtörténtetekből ne hagyjuk ki a „fekete bárányokat” se, a fotókról ne radírozzuk ki a kevésbé pozitív szereplőket, egyáltalán ne cenzúrázzuk a családtörténeteket mesélés közben, intette közönségét Kádár Annamária. Minden nehézséget el kell mesélni a gyereknek. Ne legyen tabu a családban, ne legyen űr a történetekben, mert ezt a hiányt a gyerek a saját szorongásaival fogja kitölteni.

Ne legyen otthon semmi tabu!

Volt egy esetem –folytatta az előadó –, eljött hozzám egy anyuka, hogy nem érti, mi van a gyerekével. Jól beilleszkedő óvodás volt, de az iskolában csak úgy hajlandó ott maradni, hogy ő, az anyuka egész tanítás alatt az osztály előtt, kint a folyosón ül, és a kislány egy-egy óráról kétszer-háromszor is kimegy megnézni, hogy az anyja ott ül-e még. A beszélgetés során kiderült, hogy azon a nyáron meghalt a kislány nagymamája, aki addig napi szinten része volt az életének. Kíméletből nem akarták elmondani a gyereknek, mi történt, így azt a sztorit találták ki, hogy a nagymama elhajózott Amerikába a barátnőjéhez, de nagyon gyorsan kellett indulnia, ezért el sem búcsúzott, és ha jól érzi magát ott, akkor nagyon valószínű, hogy sose fog visszajönni. A kislány persze ettől kezdve szorongott, hogy nem támad-e hasonló vágya az anyukának, és esetleg ő is elutazik valahova.

Vezessünk naplót!

A gyerekszáj-történetek közül csak az marad meg, amelyet többször elmesélünk, vagy leírunk. Senki nem fog tisztán emlékezni a régi történetekre, a részletek mindenképpen feledésbe merülnek. Igen értékes kincset ad a gyerekének az, aki a gyerek élettörténetét valamilyen formában rögzíti, átadhatóvá teszi. Nagyon erős kapaszkodót jelent, hogy egyszer valaki leírta az ő meséjét. Ez még akkor is nagyon jó, ha akár utólag készül, és csak egy-egy időszak összefoglalása. A fotóalbumok is segítenek, vagy írhatunk összefoglalókat minden évről, akár hónapról, egészen a gyerek felnőtté válásáig. – javasolta Kádár Annamária.

A négy személyiségtípus

Az előadás David W. Merrill és Roger H. Reid pszichológusok által leírt négy típus bemutatásával zárult. Ez a tipológia elsősorban a külső megfigyelő által látható jegyeket foglalja össze. Könnyű megállapítani, hogy ki melyik típusba tartozik.

Promoter típus

A promoter minden lében kanál, a társaság középpontja, gesztikulál, mindenről eszébe jut valami. Probléma nélkül elbeszélget egy akár buszmegállóban, öt perc alatt már tudja, hogy a mellette álló néni nyugdíja mennyi. A promoternek három nagy problémája van: nem tud rendet tartani, sosem tudja, hogy mit hova tett, a táskájában káosz van, találni benne megszáradt kiflivéget, régi számlákat… Gondja van az időkezeléssel is, fél órával később vagy korábban érkezik. Nem tudja az érzéseit szabályozni, nagyon örül és nagyon dühös. Minden pénzt azonnal elkölt. Ő az örök gyerek. A promoter még nyugdíjas korában sem nyugszik meg, imádják az unokák, mert ő bármikor kapható arra, hogy a hátán lovagoljanak. Nyughatatlan, ám hamar megunja a dolgokat.

Analyser típus

Az elemző minden, ami a promoter nem. Nála a szőnyegrojtok mindig katonásan állnak. A ruhák élére állítva vannak a gardróbban szín szerint osztályozva, van olyan, aki a lakása összes tárgyát egy excel táblában vezeti. Mindenhova fél órával korábban elindul, mint kellene, hiszen bármi közbejöhet, „túlélőcsomaggal” utazik, hogy fel legyen készülve minden eshetőségre. Spórol, mert nem nyugodt, ha nincs tartaléka, még a temetésre is félretesz. Nem tudja kifejezni sem az örömet, sem a dühöt. Ki kell találni, hogy mit gondol. Nem szereti a túl nagy felfordulást, zajt, nagyon sok idő kell, amíg komfortosan érzi magát egy szituációban.

Controller, vezető típus

Már gyerekkéni is látni, hogy az. Kicsiként is vezényel, kiosztja a szerepeket a játékban. Utálja az ölelést, letörli a puszikat. A kontrolláló típus általában azzal válik népszerűtlenné egy társaságban, hogy nagyon nyersen megmond dolgokat, és ez már gyerekkorában is így van. Az új óvónőnek, aki nem tetszik neki, megmondja, hogy „ha én lennék az óvodavezető, te holnaptól nem dolgoznál itt.” Beszólogat akár egy családi vacsorán is, összeugrasztja a családot. Semmit nem fél megmondani. Ám ha elköteleződik valami iránt, olyan, mint egy védőügyvéd, megmondja, kimondja, elintézi, nincsenek akadályok – ám ennek gyakran a kapcsolatai látják kárát, mindenkit elmar maga mellől.

Supporter típus

Az „igazi Teréz anya”, aki mindent és mindenkit meg akar menteni, folyamatosan odafigyel másokra. Főz és pakol, mindig összegyűjti a családot, nem mehetünk el tőle anélkül, hogy ne csomagolna valamit. Nehezen mond nemet, ezért könnyű kihasználni. A folyamatos segítés már gyerekként is központi motívuma.

Természetesen senki nem tiszta típus, mindegyik keveredhet a másikkal. Szülőként érdemes eltűnődünk, hová tartozik a gyerek, és kire üthetett, de tudnunk kell azt is, hogy nem lehet őket másnak átnevelni. Le kell mondanunk arról, hogy a másikat megváltoztassuk, inkább fogadjuk el egymást olyannak, amilyenek vagyunk. Természetesen nem lehet kifogásként felhozni, hogy kérem nincs mit tenni, én milyen vagyok. Az érzelmi intelligencia fejlesztése szempontjából ez a legnagyobb feladat: annak ellenére, hogy melyik típusba tartozom, szembenézek a saját fejlődési feladataimmal. Igen fontos, hogy bár vannak megoldhatatlan problémák, de nevetni mindig lehet rajtuk. – zárta a klubestet Kádár Annamária.

Tovább a teljes bejegyzéshez
21 Hits
0 hozzászólás

Érzelmi intelligencia Kádár Annamária pszichológus, tréner volt az Almásfüzitői Egészségklub vendége 1. rész

Fejben dől el!

Aki jelen volt november utolsó délutánján az életmód klub rendezvényén, igen sokat tanulhatott gyereknevelésről, önmagáról, és mindezt igen szórakoztató módon. A hosszú előadás egy percig sem volt unalmas, és olyan sok érdekes, fontos részletre kitért, amiről blogomban is szívesen beszámolok. Hogy ne legyen befogadhatatlanul hosszú, inkább több részletben teszem.

Kádár Annamáriának szinte minden elméleti tételhez volt egy könnyen befogadható példatörténete. Rögtön egy ilyennel indított.

Trénerként középvezetőknek csapatépítőt vezetett egy barlangban, ahol a segítő barlangász egy ponton kijelentette: ahhoz hogy tovább haladjanak, egy egészen szűk nyíláson át kell préselniük magukat, lényegében centiről centire, nagyjából úgy, hogy magzati pózt kell közben felvenni. Az egyik fiatalember azonnal rávágta, hogy ő egészen biztosan nem fog átférni. 190 centi magas, így a lábszára túl hosszú, tehát ahol a nyílásban fordulni kellene, ott az ő lába nem fogja „bevenni a kanyart”. Ez igazi önbeteljesítő jóslatnak bizonyult. Fél órán keresztül a csapat bízott abban, hogy együtt megoldják a problémát, „Micimackójukat” át fogják húzni-vonni a lyukon, ahova látványosan beragadt. Nem jutottak eredményre. A barlangász ekkor elővett egy kalapácsot, és elkezdte - a csapattól távolabb - kocogtatni a falat, majd kis idő elteltével kijelentette, semmi gond nincs, mert kitágította a nyílást. A fiatalember szinte azonnal átjutott a megfelelő oldalra. Persze, a nyílás egy centit sem tágult!

A fiatalembernek ez az élmény túlzás nélkül megváltoztatta az életét, más lett az érzelmi hozzáállása a világhoz, átértékelt magában sok mindent. A történet az ottlét élménye nélkül is tanulságos.

Az érzelmi intelligenciával régebb óta foglalkozik a tudomány, az igazi áttörést a TIME magazin címlapos cikke jelentette 1995-ben. A cikk szinte lavinaként indította el a média érdeklődését az érzelmi intelligenciával kapcsolatban, és hozzájárult ahhoz, hogy életre kelt néhány tévhit is vele kapcsolatban.

Mint megtudtuk, ilyen például az, hogy az EI gyorsan és szinte korlátlanul fejleszthető. Pedig az érzelmi változások egyáltalán nem feltétlenül gyorsak, és van, ami egy embernél egy egész élet során nem változik. Vagy az, hogy az EI a szeretet művészete. Ezt még ma is sokan gondolják, miközben az érzelmeknek éppúgy része például a csalódás, a szomorúság, vagy a gyász, mint az öröm. A teljes érzelmi skálán helye van a pozitívnak és negatívnak is, mindennek meg van a maga jelentősége.

Mi is az az érzelmi intelligencia?

Egyszerűen fogalmazva saját érzéseink felismerése, egyben az a képesség, hogy ezeket megnevezzük, és ki is fejezzük. Az érzelmi intelligencia kutatásával foglalkozó két tudós, John D. Mayer és Peter Salovey szerint az érzelmek érzékelésének és megértésének képessége egy újfajta intelligenciát határoz meg, az érzelmi intelligenciát az érzelmek megértésének képességével, és az érzelmekkel való érvelés képességével határozták meg.

Kádár Annamária végigvitte hallgatóságát azon a négy területen, amelyet a Mayer és Salovey az érzelmi intelligencia négy fő képesség-területeként határozott meg:

1.     Képesség az érzelmek pontos érzékelésére

2.     Képesség a gondolkodás érzelmek segítségével való előremozdításában

3.     Képesség az érzelmek jelentésének megértésére

4.     Képesség az érzelmek kezelésére

Hitelesség és ambivalencia

Az előadó felhívta a hallgatóság figyelmét arra, mennyire fontos, hogy hitelesek legyenek az érzelmeink. Hogy amit megélek, és amit kifejezek, az összhangban legyen egymással. A gyerekeknek nincs ezzel gondjuk, amit éreznek, azt ki is mutatják.

A kérdés számukra az ambivalens érzések kezelése. Lehet-e ebben segíteni egy gyereknek, tette föl a kérdést Kádár Annamária. Hiszen ez a felnőttek számára sem könnyű. Sokszor felnőtt emberek is azt élik meg, hogy valami probléma van a párkapcsolatukkal, ha néha vitáznak, veszekszenek egymással. Pedig ezzel nincs semmi gond! Képesnek kell lennünk arra, hogy az érzelmeink ambivalenciáját elviseljük. A szeretet nem zárja ki, hogy néha dühösek legyünk arra, akit szeretünk!

A gyerek számára ez ismeretlen óvodás, kisiskolás korban, mert a gondolkodása – ahogy előadónk fogalmazott – olyan, mint a mesében. A dolgok tehát vagy fehérek, vagy feketék, az emberek jók vagy rosszak. Egy gyerek számára nem könnyű feldolgozni, annak az ambivalenciáját, hogy este, amikor ő még nem akar lefeküdni, de édesanyja erre „kényszeríti”, akkor ő dühös rá.

A mesék nagyon sokat segítenek abban, hogy ezeket a negatív érzelmeket a kicsik megtanulják, a helyükön kezelni. Az érzelmek felcímkézését is a családban tanulják meg. Óvodás korban még nem tud egy kicsi arról beszélni, hogy hogyan érzi magát.

Lassan felnövünk

Fontos mások érzelmeinek a felismerése és az ezzel kapcsolatos empátia.

Sokunk számára ismerős volt az előadó ezzel kapcsolatos példája: nem egyszer megtörténik, hogy szeretnénk, ha a kicsi a játékát megosztaná a másik gyerekkel, aki valamiért azt nagyon szeretné megkapni. Ilyenkor sokszor rászólunk gyermekünkre, add oda neki egy kicsit, hadd játsszon ő is, szegény hogy sír. És nem értjük, a kicsi miért nem érzi át a másik szomorúságát. Pedig nem rossz a gyerekünk, csak még nem tart ott a fejlődésben, hogy empátiát érezzen. Megtanulják később, különösen, ha jó példát látnak maguk körül, de ez is egy hosszú folyamat.

A zöld szemű „testvérszörny”

Ahol több gyerek van a családban, szinte mindenki találkozott a testvérféltékenységgel. Sokszor a szülők elbagatellizálják, pedig könnyű átérezni, milyen fájdalmas lehet letaszíttatni egy korábbi pozícióból.

A szülői alapállásunk általában: szeretned kell a testvéredet, ám ezzel terhet rakunk a nagyobbra, vagy éppen irracionális módon vigasztaljuk: örülj, milyen jókat fogtok majd együtt játszani! De hát arra leghamarabb 4 évvel később kerülhet sor, az pedig még egy felnőtt számára is szinte beláthatatlan időtáv. A helyzet Kádár Annamária szerint pont olyan, mintha a férj egy nap egy új nővel állítana haza, mondván: „drágám, hoztam egy új feleséget, nagyon jól meglesztek majd egymással, kávézgattok, beszélgettek…”

Néhány példa is elhangzott, amikor a nagyobb gyerekből egyszer csak kiszakad őszintén, hogyan is éli meg a korábbi családi egyensúlyi állapot hirtelen felbomlását.

Egy tapasztalt pszichológus anyuka úgy gondolta, semmi gond nem lesz hét és fél éves fiával, nem lesz féltékeny kishúgára. Részben, mert a hét évesnél nagyobb életkori különbség esetén általában már nem gyakori a testvérféltékenység, részben meg is tudták beszélni, és a fia látszólag nagyon örült a kislány érkezésének. Amikor már otthon voltak, volt pár apró jel, hogy mégsem stimmel minden, ám amikor egy este megkérte az anyuka a fiát, hogy tegye meg, menjen, nézze meg, hogy a húga elaludt-e, a srác felsóhajtott: „Remélem, megdöglött!”

Nem mindegy, hogyan kezeljük ezeket a helyzeteket! A legjobb, ha esélyt adunk a gyereknek, hogy megélhesse a szomorúságát és a dühét. Ne akarjuk elfojtani, és legfőképpen kezeljük a helyén, hiszen egy ilyen megfogalmazott vágy (kinek-kinek nyilván megvan a maga vonatkozó mondata: Nem lehetne visszavinni? Esetleg nem tudnád újra lenyelni?...) csak a jogos keserűség megfogalmazása: elvesztettem a jó pozíciómat a családban.

 

Az előadás folytatása jövő héten a dackorszakkal és az átkeretezéssel.

Tovább a teljes bejegyzéshez
46 Hits
0 hozzászólás

Ne vásárolj semmit! – egynapos böjt a túlfogyasztással szemben

A megnövekedett kínálat, a folyamatos akciók, a kupondömping és a reklámok miatt sokan hajlamosak túlvásárolni magukat. Nem csak karácsony közeledtével, ám az ünnepi időszakban az is beleveti magát a boltok kínálatának böngészésbe, aki az év más időszakában visszafogottan költ. Mintha az ünnepekre másképp nem lehetne felkészülni, csak vásárlással! Ezt a tévhitet erősíti a november végi „fekete péntek” akció. A kifejezés még 1966-ban keletkezett az Egyesült Államokban. A hálaadást követő péntek elnevezése, amely egyenlővé vált a karácsonyi ajándékbeszerzés kezdetével. A név arra utal, amit mi is megtapasztalunk: a karácsony előtti közel egy hónapban elviselhetetlenebbek a közlekedési dugók, mint bármikor máskor az év során.

 

Idén 8 hónap alatt 12 hónapnyit „faltunk föl” a Földből!

Sajnos egyre kevésbé vagyunk figyelemmel arra, hogy a fogyasztói boldogságérzetet hosszú távon fenntarthatatlan mértékben veszi igénybe környezetünket: mindenki igyekszik autóval közlekedni, és csomagolunk, ha kell, ha nem. És akkor még nem beszéltünk arról a rengeteg hulladékról, amely a gyártás, a forgalmazás és a használat révén keletkezik. A társadalom ökológiai lábnyomának növekedésével Földünk erőforrásai, nyersanyagai korlátozottabbá váltak, mint valaha. A Global Footprint Network (Nemzetközi Ökológiai Lábnyom Hálózat) számításai szerint idén már augusztus eleje óta tartalékainkat éljük fel.

Keresd máshol a boldogságot!

A túlköltekezés jelenségére már a ’90-es évek elején felfigyelt egy kanadai aktivista, Ted Dave és támogatóival tüntetést szervezett a túlzásba vitt vásárlások ellen. Céljuk az volt, hogy felhívják a társadalom figyelmét a túlfogyasztás problémájára, annak környezeti hatásaira. Ez a tiltakozás egy külön napot érdemelt ki magának: ez a Buy Nothing Day (Ne vásárolj semmit! nap) nevet kapta. Nem véletlenül, november utolsó péntekén rendezik meg, egy időben a „fekete péntekkel”, amely idén november 23-ra esett, bár egészen november 30-ig tart.

Tanulj inkább, vagy lazíts!

Hazánkban 2004 óta a Tudatos Vásárlók Egyesülete a Ne vásárolj semmit! nap programjainak kezdeményezője. Akcióikhoz azóta számos szervezet csatlakozott. Honlapjukon javasoltak száz másik tevékenységet ahelyett, hogy vásárolnánk (https://tudatosvasarlo.hu/cikk/100-tennivalo-ne-vasarolj-semmit-napra), érdemes ötletet meríteni a listából. Az én kedvenceim a Böngéssz a Wikipédiában! és a Tanulj meg egy verset!, mert mindkettő gazdagít minket. A Vidd vissza az üzletbe a múlt hétvégén vásárolt holmikat! – igazi fricska a vásárlásmániának, bár némi kockázatot jelent, mert az igazi megszállott, amint visszaadta a cuccot, újakat vásárol.

Vannak egyéb módon abszurd javaslatok, mint a Tanulj meg franciául!, amelyre sok-sok év is kevésnek bizonyulhat, vagy a következő: A rád jutó résznél lélegezz többet a levegőből! Szó mi szó, ezt nem is igazán értem. Nos, aki az ötleteket összeállította, bizonyára nem vásárolt közben! Javaslom tehát a lista bővítését: Állíts össze listákat!

Persze egy vásárlás nélküli nap nem kerül senkinek nagy erőfeszítésbe – ünnepek, ajándékok, akciók és kedvezmények ide vagy oda. Egy nap alatt természetesen nem oldódnak meg a fogyasztói társadalom problémái sem, akármilyen sokan is vesznek részt az antivásárlási akcióban. Üzenetet azonban hordozhat a gesztus, hogy elgondolkodjunk kicsit azon, szükségünk van-e még egy plüss rénszarvasra, vagy egy piros-zöld, norvégmintás karácsonyi pulóverre?

Ne vágj ki minden fát!

Tény, hogy itthon is bővül a társadalmilag érzékeny, környezettudatos vevők köre, mégis fontos rögzíteni: érdemes átgondoltabban vásárolni, szemléletmódot váltani. A felesleges dolgok meg nem vásárlásával azok gyártója kénytelen lesz visszafogni termelését, a le sem gyártott termékeket be sem kell csomagolni, így megmenekülhet néhány fa, mi pedig megtakarított pénzünket értelmesen is elkölthetjük, így a saját életünk is élhetőbb lesz.

Tegyünk tehát egy lépést „hátrafelé”: tartsunk minden hónapban vagy akár minden héten egy ilyen vásárlásmentes napot, és fordítsuk az időt más, sokkal hasznosabb és élvezetesebb tevékenységekre.

Tovább a teljes bejegyzéshez
152 Hits
0 hozzászólás

Vadlúd Sokadalom

Tatán és környékén, de ma már az ország madárkedvelőinek körében is, november utolsó szombatja a ludak jegyében telik. Nem, ez nem a Márton-nap utóélete, sőt! Ilyenkor Tatán a messzi földről ide vándorló vadludakat ünnepelik.

Különös hangulatot kölcsönöz a városnak ősszel ez az Európában egyedülálló jelenség. Tudták, hogy az Öreg-tó Európa egyetlen olyan városi tava, amelyet a vonuló madarak tízezrei látogatnak meg hosszabb-rövidebb időre? Felmerül persze a kérdés, hogy nem zavaró-e ez a folyamatos gágogás, lik-likezés és ang-angozás? Igen, igen! A lúdfélék nem csak gágognak, más nyelveket is beszélnek. A nyári lúd, mellesleg a legnagyobb termetű európai lúdfaj, gágog, de a vetési lúd hangja az ang-ang betűkombinációval írható le leginkább. A nagy lilik pedig még a nevét is a hangjáról kapta, ezek a madarak jól felismerhetőek hangos lik-likjükről.

Tata környékén már november elején 65 ezer vadludat számoltak össze idén a szakemberek. Vannak közöttük fokozottan védett, veszélyeztetett lúdfajok is mint a vörösnyakú lúd és a kis lilik.

Ez az év rekordgyanús a ludak száma alapján, ennek az oka valószínűleg a Kárpát-medencében tapasztalt aszály. A Tiszántúlon és a Duna-Tisza közén nincs elegendő táplálék, így a madarak a dunántúli pihenőhelyeken gyülekeznek.

A ludak persze nincsenek egész nap a városban, hiszen az egyik legfontosabb mozgatóerő, ami a vonulásra készteti őket, az az élelem. Táplálékot leginkább a város környéki mezőkön találnak magunknak: magokat, fűféléket. Persze nem vetik meg a hínárféléket és a nádhajtásokat sem.

A nap leglátványosabb eseménye, amikor kora délután berajzanak a városba. A Vadlúd Sokadalom szervezői 18 évvel ezelőtt kigondolták, hogy ezt érdemes lenne azoknak is megmutatni, akik nem itt élek. Ma már ez a rendezvény jóval gazdagabb programot kínál, mint madármegfigyelést, ám továbbra is ez a legfőbb attrakciója. Ezt nem lehet megunni, évről-évre érdemes idelátogatni miatta. A madármegfigyelő versenyre évek óta az ország számos területéről neveznek érdeklődők.

A két napos rendezvény szombati napja igazi családi nap. Részben itt mindet meg lehet tudni a ludakról, akinek kedve és türelme van hozzá, alaposan meg is figyelheti őket, erre szolgálnak a kiváló távcsövek. Emellett vásározók portékáinak megtekintése és izgalmas gyerekprogram nyújt hosszabb időre elfoglaltságot. Aki ennél komolyabbra, szellemi táplálékra vágyik, az is jó helyen jár. Egész nap előadások követik egymást, nem csak ludas témában, hanem a természetvédelem széles körét érintve, más madárfajokról, vizes élőhelyekről, illetve lesz előadás egy Tatán sokakat foglalkoztató kérdésről, a tűzijátékról.

A városban ugyanis a szilveszteri tűzijáték – sőt játékok, hiszen manapság bárki vehet ilyenkor petárdát –, sajnos évről-évre elriasztotta az Öreg-tóról az áttelelő vadludakat. A madarak nem csak felrebbentek ilyenkor, hanem a puskaropogás-szerű hanghatás miatt sokszor akár 100 km-re is elmenekültek, és hosszú hetekre távol maradtak. Ezért döntött úgy nemrégiben a városvezetés, hogy a téli időszakban betiltja a tűzijátékot és petárdázást.

Még egy különlegessége van a rendezvénynek: fokozottan természetbarát, és ezt a gyerekprogramoknál épp úgy szem előtt tartják, mint azzal például, hogy mindenkinek javasolják: hozza magával a saját bögréjét!

 

Tovább a teljes bejegyzéshez
99 Hits
0 hozzászólás

Lehet-e még újat mondani erről a témáról? - Kiút az alkoholizmusból

Ősrégi kérdés: átok, vagy áldás az alkohol. A bölcsek már az időszámításunk előtti századokban is óva intettek a bor káros hatásaitól. Az Ószövetség a mértékletességet hirdette. Az ókori görögök sem tagadták a kockázatait, különösen károsnak tartották az alkoholos állapotban történő gyermeknemzést. Ugorjunk az időben egy nagyot! Közismert, hogy az Amerikai Egyesült Államokban szesztilalom volt érvényben 13 éven át, 1920 és 1933 között. Bevezetésének hátterében az állt, hogy a tapasztalatok szerint az alkoholfogyasztás nagyon visszavetette a munkaerő hatékonyságát. A tiltás, mint tudjuk, nem működött, inkább csak a maffia húzott hasznot belőle és talán a filmipar. Részleges tilalom ma is érvényben van többfelé a világon, például néhány városban (köztük Stockholmban és Debrecenben is), de ez általában az éjszakai órákra korlátozódik, és egy-egy környék nyugalmát hivatott szolgálni.

Akkor most igyunk, vagy ne igyunk?

Az Almásfüzitői Egészségklub november 7-ei rendezvényének előadója Boda Gabriella életvezetési tanácsadó, ha nem is szó szerint így, de feltette ezt a kérdést hallgatóságának. Jó vagy rossz az alkohol?

A válasz egyértelműen az volt, hogy is-is, attól függ. Az interneten sok cikk szól arról, hogy a vörösbor antioxidáns hatása révén egyenesen egészséges. Persze vannak olyan megrögzött antialkoholisták, akik úgy gondolják, hogy ez csak a boros lobbi jó pr-tevékenységének eredménye. Boda Gabriella is osztja azt a ma általános álláspontot, hogy vörösbort fogyasztani, ha az nem lépi át a napi 1-1,5 decit, nem káros. De ennél több jót nem mondhatunk.

Legális drog

Sok szülő fél attól, hogy a gyereke drogfogyasztó lesz, jegyezte meg az előadó, pedig az alkohol sokkal kockázatosabb, éppen a könnyű hozzáférhetősége és elfogadottsága miatt. A szülők közül van, aki könnyen túllép azon, hogy a gyereke becsípve ér haza egy buliból, talán még azt is gondolja, hogy jobb, mintha drogozott volna. Pedig ez tévedés, az alkohol is roncsolja a szervezetet, ennek részeként az idegrendszert, és függőséget okozhat.

Az alkohol nagy csapdája, hogy bár függőséget okozó szer, ám fogyasztása legális. Igen jelentős a társadalmi elfogadottsága, számtalan reklám azt üzeni, hogy az egészséges, vidám, magabiztos társasági élet az alkoholtól még izgalmasabb és nagyszerűbb lesz, hogy a barátságok egyik fontos értékmérője, összekapcsoló közös élménye az alkoholfogyasztás. Számos orvos, drogszakértő és mentálhigiénés szakember viszont azon az állásponton van, hogy az alkohol az egyik legkárosabb idegméreg, és keveset sem kellene belőle fogyasztani.

Az alkoholizmus betegség. Az előadó szerint akkor beszélhetünk alkoholizmusról, függőségről, ha a fogyasztás mértéke már az életünk minőségére és a kapcsolatainkra is hat.

Alkohol és statisztika

Ijesztő számokat is hallottunk Boda Gabriellától. Az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization – WHO) adatai szerint évente átlagban 3,3 millió ember hal meg az alkoholizmussal kapcsolatba hozható okok miatt. Sajnos, az alkoholbetegek 80-90% nem kér segítséget, leginkább azért, mert képtelenek belátni, hogy baj van, nem ismerik el, hogy alkoholisták.

Ki miért iszik?

A jelenlévők csaknem minden okot fel tudtak sorolni előadói segítség nélkül. Iszunk a társaságért, mert a többiek is isznak, ám iszunk azért is, mert magányosak vagyunk. Iszunk, mert sok bennünk a feszültség, amit másképpen azt hisszük, nem tudnánk feloldani, és iszunk jókedvünkben. Iszunk, hogy ne kelljen szembenézni a problémáinkkal, és iszunk, mert szembenéztünk velük, döntöttünk, és ennek a következményeit nehezen viseljük. Iszunk, mert nincs önbizalmunk, és reméljük, hogy az alkohol megerősít minket, és iszunk, mert bizalmatlanok vagyunk a világgal. Iszunk, mert szörnyű ürességet érzünk magunkban, és iszunk, mert már csak afölött van hatalmunk, hogy önmagunkat tönkretegyük, de ezt az erőt a végsőkig ki akarjuk élvezni. Ezer és ezer okunk van tehát arra, hogy igyunk. Közben pedig ritkán gondolunk a körülöttünk élőkre, vagy ha gyötrődünk is emiatt, az csak újabb ok arra, hogy igyunk.

Az alkoholista játszma és a gyógyulás lehetősége

Az úgynevezett alkoholista játszmáról Eric Berne, svájci pszichiáter írt először Emberi játszmák című könyvében. Néhány példa a játszható szerepek közül: a Megmentő újra és újra bizalmat szavaz a betegnek, segíti, és azt reméli, hogy ettől majd abbahagyja az ivást. A Balek hagyja magát átverni, és segíti az alkoholistát azzal, hogy elhiszi a hazugságait, hisz a fogadkozásában, sőt ha kell, pénzt ad neki. A játszma csak akkor szűnik meg, ha a függő egyedül marad, tehát a „játszótársa” kiszáll. Persze az azért is nehéz, mert nem csak az alkoholfüggőnek van szüksége a játszmára, hanem a társnak is.

Nincs könnyű helyzetben, akinek a családjában alkoholbeteg él. Sok családtag úgy érzi, hogy meg tud birkózni a problémával, türelme, szeretete, kitartása, szigora… a sor folytatható, elegendő ehhez. Ez hibás hozzáállás, és általában abból fakad, hogy magunk sem tekintjük az alkoholistát betegnek. Márpedig a szívbetegről egy percig sem gondoljuk, hogy házi kezeléssel meg tudjuk gyógyítani. Fel kell tehát ismerni, hogy külső segítség kell.

A gyógyulásnak sokféle útja van

A család abban segíthet, hogy hozzátartozó fel- és beismerje betegségét, és szakszerű segítséget kérjen. Sokak számára kiváló megoldás az AA, azaz az Anonim Alkoholisták. A lényeg náluk is a szembenézés, és a közösség ereje.

A hosszú távú tünetmentességben fontos, hogy a beteg, ha kell terápiás kezeléssel, szembenézzen a háttérben álló okokkal, ha például családi motívum áll mögötte, azt felkutassa, elismerje, meggyászolja, elengedje. Lényeges, hogy szépséget és értelmet találjon az életében akár gyerekkori vágyak megvalósításával, vagy úgy, hogy megtanul akár a kis dolgoknak is örülni.

Tovább a teljes bejegyzéshez
699 Hits
0 hozzászólás

A fehér hasú világutazó

Létezik egy aprócska, nem túl színes madárka, amely szívesen nyaral nálunk, ám mostanság, ahogy hűvösödik az ősz, inkább átteszi székhelyét Afrika szavannáira. A hantmadár, mert róla lesz most szó, amellett, hogy igen kedves jelenség, rendkívül hasznos is, ugyanis szorgalmasan pusztítja a kártékony rovarokat, persze szívesen lakmározik bogyókkal és magvakkal is.

Fotó: Csonka Péter

A hantmadár Európa és Ázsia nagy részén megtalálható, de Kanadában és még Alaszkában is előfordul. A nagy utazó hírében álló kis tollas néha Iránban és az Arab-félszigeten is felfedezhető. Nos, nem bonyolítom: lényegében az Antarktisz és Ausztrália kivételével valamennyi kontinensen előfordul.

Ennek a mindig éber kismadárnak a feje búbja, háta, tarkója világosszürke, torka fehéres árnyalatú. A szeme körül és fültájon szélesedő fekete folt található. Hasa fehéres, begyét pedig sárgás tollak tarkítják. Szárnyai sötétbarnás színezetűek. A fark oldalsó tollai tövükön fehérek, végükön a középsőkkel együtt feketék. A fiatal példányok és a tojó, mint sok más fajta esetében, szerényebb színezetű.

A hantmadár nagyon ügyes, és mindig rendkívül éber. Miután eldöntötte, hol szeretne élni, ragaszkodik a kiválasztott területhez, és védelmezi fajtársaival szemben. Előszeretettel választja lakhelyéül a nyílt terepet, a jól átlátható térségeket, így a legelőket, ugarokat, tisztásokat, különösen akkor, ha azokat szép nagy vakondtúrások díszítik, mert szívesen üldögél kiemelkedő pontokon. A fűvel benőtt vakondtúrás, népies nevén hancsik, vagy éppen hant, remek kilátóhely számára. Innen is ered a neve: hantmadár. Latinul Saxicola oenanthe-nek hívják, kicsiny méretéből adódóan talán nem meglepő, hogy a verébszerűek rendjébe, illetve a légykapók családjába tartozik. Természetesen ennek a nyugtalan, élénk madárnak is vannak nép elnevezései: földi szarka (utalva a főként fekete-fehér tollazatára), földi pacsirta, földi kalapács, sőt findzsa.

Fészkét a ragadozók elől kőrakásokba, kisebb hasadékokba rakva rejtegeti, fontos szempont a fészekhely megválasztásánál, hogy azt valami fedje. A tojó általában négy-hét tojást költ, melyek csodaszép kék színben pompáznak. A tojásokon többnyire a tojó kotlik, és bizony önmagáról is kell gondoskodnia, mert a hím nem eteti. Így különösen érthető, hogy védett fészket épít, hiszen időről időre őrizetlenül maradnak a tojások. Körülbelül két hét telik el, mire az első fiókák meglátják a napvilágot. A kicsinyek gyorsan növekednek, bármily hihetetlen, 13-15 napot követően már „saját lábukon”, azaz szárnyukon hagyják el a fészket.

A mindössze 14-15 centiméter hossza és 25 grammos tömege ellenére a hantmadár tartja a madárvonulás világrekordját: német kutatók megfigyelése szerint évente csaknem 30 ezer kilométert tesz meg. A wilhelmshaveni Madárkutató Intézet megfigyelői parányi adatrögzítők révén, melyek hónapokon keresztül rögzítették a madarak mozgását, meglepő információkhoz jutottak. A hantmadár órákon keresztül, akár 50 kilométeres sebességet meghaladva képes repülni, és egy éjszaka leforgása alatt akár 400 kilométeres távolságot is megtesz.

Hazánkban védett faj, természetvédelmi értéke 50.000,- forint.

Tovább a teljes bejegyzéshez
492 Hits
0 hozzászólás

Virtuális függőségeink - Újraindult az Almásfüzitői Egészségklub

Utoljára tavaly ősszel volt klubrendezvény, így nagyon kíváncsian vártam, vajon lesznek-e érdeklődők az októberi előadásra. A téma nagyon aktuális és érdekes volt: a virtuális világ és a valóság címmel arról szólt az előadó, mennyire határozza meg életünket a tévé, az internet és a mobil-, azaz ma már inkább okostelefon. Egyáltalán tehetünk-e ellene bármit, vagy mindez természetes, és semmilyen korlátozásra nincsen szükség, el kell fogadnunk, hogy megváltozott a világ? Tudunk-e még hatni az IT-világba született generációra, érdemes-e őket korlátozni ebben?

Dr. Váradi Hajnalka, pszichológus, az esztergomi Egészséges Lélek, Egészséges Élet Alapítvány kuratóriumi elnöke tanulságos és egyben szórakoztató előadást tartott hallgatóságának, akiket igen sűrűn be is vont kérdéseivel. Így még mozgalmasabb lett a délután, egy perce sem lankadt senkinek a figyelme. Igaz, a téma is mindenkit személyesen érintett.

Még mindig sokat ülünk előtte!

Az életünket 20 évvel ezelőtt még nagyban meghatározó, ám számomra meglepő módon életünkből még ma is jelentős időt elrabló (A Nielsen Közönségmérés 2017-es adatai szerint a 18 évnél idősebbek naponta átlagosan 4 óra 59 percet töltöttek a képernyők előtt.) televíziózással indított az előadó.

Sok családnál a tévé folyamatosan be van kapcsolva, olyan, mint a plázákban a háttérzene. Sokan talán azt gondolják, hogy így nem maradnak le semmiről, és semmiben nem is hátráltatja őket a mozgókép, így nem unatkoznak főzés közben, vagy amikor éppen nincs téma a családi asztalnál.

Arra persze kevesen gondolnak, hogy ez éppen fordítva van. Azért nem beszélgetnek egymással, mert ott van helyette a tévé. A mozgókép ugyanis – erősítette meg gyanúnkat Váradi Hajnalka –, elvonja a figyelmünket. Emiatt a tévé mellett az étkezés nem tölti be közösségi szintér szerepét, ahol normális esetben megbeszélhetnénk egymással, kivel mi történt aznap, mi történt a munkahelyen, iskolában, közös terveket szőhetnénk, egyeztethetnénk a hétvégi programot…

Ráadásul az ételre sem figyelünk, csak tömjük magunkba, messze többet, mint kellene, vagy mint amennyire a szervezetünk vágyna. Elmarad az étel élvezete is. Az evés és a mozgókép összekapcsolásának a következménye az állandó nassolási vágy filmnézés közben, ami pedig könnyen elhízáshoz vezethet. Sokszor elborzadva nézem, mennyi fölösleges kalóriát tömnek magukba fiatal lányok a moziban egy-egy film alatt, majd leöblítik fél liter cukros üdítővel, és aztán később rémülten nézik magukat a tükörben, hogy vajon mitől híztak meg.

A gyerekeknek a televízió még nagyobb kockázatot jelent. Például, mert passzivitásra neveli őket. A kicsik mindig keresik a kapcsolatot a körülöttük lévő világgal, de a rajzfilmfigurákhoz hiába beszélnek, onnan nem érkezik válasz – az eredmény pedig: passzív bambulásba merülnek.

A két évesnél kisebb gyerek számára a tévé egyenesen „gyilkos” eszköz, mert a látott képek okozta feszültséget ebben a korban nem tudják feldolgozni. Ugyan az a történet, amelynek a képeit a tévé készen adja számukra, elmesélve egészen másképpen működik, mert a hallott mesét a gyermek maga képzeli el úgy, ahogy az számára éppen megfelelő. Meséljünk hát minél többet gyermekeinek, unokáinknak!

Hozzánőtt a tenyerünkhöz

A telefonfüggőség nem csak a gyerekekre jellemző. Lássuk be, legtöbben nem tudjuk letenni a telefonunkat, folyamatosan kapaszkodunk bele, mindenünk, az egész életünk rajta van. Applikációk tömegét használjuk: a telefon megmondja hányat léptem, hány csokit ettem, figyelmeztet, ha indulnom kell valahova, ha vizet kell innom. Ha akarjuk, bármikor megmondja, mit kell csinálnunk. Megállás nélkül bámuljuk a telefonunkat, viszonyban vagyunk vele. Még éjszakára sem tudjuk letenni. Az alvászavar első lépése, hogy ott van mellettünk, ha véletlenül felébrednénk, azonnal kéznél legyen a segítség, valami, ami leköti a figyelmünket, hogy azonnal ellenőrizhessük a Facebook-ot, hogy ne maradjunk le semmiről.

Nehéz ellenállni ennek a társadalmi nyomásnak, hogy azonnal reagáljunk, azonnal válaszoljunk minden sms-re, e-mailre. Ha nem jön azonnal válasz, megsértődünk, vagy egyenesen azt hisszük, hogy valami baj van a másikkal.

Váradi Hajnalka elmesélte, a rendelőjében sokszor megkérdezi a pácienseit, hogy a hozzá vezető úton mit láttak, mi történt, meséljék el. Tapasztalata szerint a nagy többségnek fogalma sincs, mert az utcán is a telefonjukat bámulják, így szó szerint elmennek a világ mellett anélkül, hogy észlelnék.

Itt, most, azonnal!

Az okostelefonok, a Facebook világában nem csak kapcsolatainkra nem szánunk elegendő „offline” időt, de önmagunkra, saját belső világunkra, gondolatainkra sem figyelünk eléggé. Ha valami történik velünk, azonnal meg akarjuk osztani mással ahelyett, hogy előbb igyekeznénk megérteni, a történéseket feldolgozni, a lényeget meglátni benne.

Váradi Hajnalka példája volt erre, hogy ha a főnökünk reggel barátságtalan volt velünk, mi azonnal sms-t küldünk a férjünknek, vagy felhívjuk, és hosszan panaszkodunk. Pedig ha előbb végiggondolnánk, talán magunk is rájönnénk, hogy az esetnek semmi jelentősége, sőt, lehet, hogy valamit félreértettünk. Az azonnaliság miatt fölöslegesen eltöltöttünk sok-sok percet értelmetlen panaszunkkal, raboltuk a másik idejét, ráadásul önmagunkat sem sikerült jobban megértenünk.

Zaklatás

Az elhangzott sok érdekes és fontos gondolat közül még egyet kiemelek. Nagyon aktuális, most egy izgalmas magyar film is fut mozikban, amelyik a zaklatás témájával foglalkozik. Ám van az internetes zaklatásnak egy olyan vetülete, ami, hogy őszinte legyek, számomra újdonság volt, és amelynek a lényegét ez a film kiválóan összefoglalja. Érdemes megnézni, mert azonnal világossá válik belőle, hogy az internet anonim világa milyen kockázatokat rejt, és hogy a bűnözők milyen könnyen élnek vissza a fiatalok naivitásával és bizalmával.

Tehetünk-e bármit szülőként a mai világban, amikor a gyerekek messze jobban eligazodnak az internet világában, legalább is technikailag. Nos, a pszichológus szerint van remény, csak tartanunk kell magunkat néhány szabályhoz és elvhez.

Néhány alapvető tanács, amit szülőként, nagyszülőként érdemes megjegyeznünk és követnünk:

·        -  Sokan azt hiszik, hogy a gyerekük egyáltalán nem hallgat rájuk. Ez inkább csak egy kényelmes hárítás a szülő részéről! A gyerekeknek, még ha látványosan mást is kommunikálnak, számít, hogy mit mond a szülő. Ne felejtsük: fontos a minta, hogy mi mikor, hogyan és mennyi időt töltünk velük, illetve mire használjuk az internetet és a mobiltelefont, tévézünk-e, amikor a társunk inkább beszélgetne velünk, ez inkább hat, mint 1000 okos szólam.

·       -  Meg kell tanítani a gyerekeket a telefon és az internet helyes használatára. Ne dugjuk homokba a fejünket, ne válasszuk a kényelmesebb „majd csak lesz valahogy” utat, beszéljünk velük a veszélyekről.

·         - Ne tiltsuk az elektronikai eszközök használatát, nem érdemes, inkább állítsunk fel közösen szabályokat!

·        -  Ne utáljuk a közösségi médiát, hanem próbáljunk megismerkedni vele, fogadjuk el, hogy megváltozott a 21. században a kommunikáció.

·         - Töltsünk minél több minőségi időt a gyermekünkkel, így csökken a gép előtt töltött idő is. Ne hagyjuk, hogy a valódi világ és kapcsolatok helyett a virtuális világ váljon számukra igazi valósággá. Mert ne legyenek kétségeink, minél több időt töltenek benne, annál inkább ez történik.

·         - Amíg lehet, tartsuk távol a kisebb gyereket az okos-eszközöktől.

·         - Építsünk ki bizalmi viszonyt a gyerekekkel, így ha bármilyen zaklatás éri, tudni fogunk róla!

Tovább a teljes bejegyzéshez
329 Hits
0 hozzászólás

Kézmosás: itt kezdődik a higiénia

Sokan tudatosan figyelnek arra, hogy elkerüljék az olyan egyszerű, „hétköznapi” betegségeket is, mint például a megfázás. Egy tavalyi, 2017-es adat szerint, a magyarok évente 40 milliárd forintot költenek vitaminokra, és becslések szerint ez a szám nőni fog a jövőben. Megoszlanak a vélemények arról, hogy szükség van-e ennyi vitaminra, vagy elegendő, ha változatosan táplálkozunk, de ez egy másik cikk témája lehetne. Most csak azért vetettem föl ezt a kérdést, mert igen jellemzőnek tartom, hogy van, akinek egyszerűbb, jobb megoldás bekapni egy pirulát, mint azt, hogy rendszeresen és alaposan megmossák a kezüket. Aki munkahelyen, vagy akár egy plázában, étteremben járt már a mosdóban, találkozhatott azzal a jelenséggel, hogy sokan kézmosás nélkül hagyják el a helyiséget. Pedig a kézmosás a legelső, és szerintem a legegyszerűbb gesztus, amelyet önmagunk egészségéért megtehetünk.

Fotó: Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONEPixabay.com

A kézmosás elhanyagolása persze nem csak önmagunkkal szemben bűn, de így másokat is könnyen megfertőzhetünk. Az orvosok szerint bőrfelszínünk azon részei közül, amelyek a külső környezettel közvetlenül érintkezésbe kerülnek, a kezünk bőre a legszennyezettebb. Kevesen gondolnák, hogy kezünkön nagyságrendileg 250 különböző baktériumtörzs tanyázik, és ezek mindegyike több milliós létszámban.

Ezek után talán jobban érthető, hogy engem bosszant, amikor látom, hogy valaki nem mos kezet, ám kínos lenne emiatt szólni bárkinek. Ezért különösen örülök, hogy 2008-ban az UNICEF életre hívta a kézmosás világnapját, és így évente legalább egyszer téma lehet a széles nyilvánosság számára.

A dátumnak magyar vonatkozása is van, hiszen a kézmosás szerepét a kórokozó baktériumok terjedésének megakadályozásában Semmelweis Ignác (1818–1865) fedezte fel, ezért az ő halálának időpontját, október 15-ét választották e jeles napnak.

Nagyszerű felfedezés és értetlen orvosok

Semmelweis annak idején rájött, hogy a gyermekágyi lázat, amelyben sok anya meghalt, az orvosok és orvostanhallgatók okozták, mert boncolás után átmentek a szülészeti osztályra, és a várandós nőket úgy vizsgálták meg, hogy előtte nem fertőtlenítették a kezüket. Semmelweis hosszas kísérletezést követően választotta a klórmeszet fertőtlenítőszernek 1847 májusában. Ez után kötelezte az orvosokat és ápolókat arra, hogy mielőtt belépnek a szülészeti osztályokra, alaposan mossanak kezet. Az eljárás a következő volt: körömkefével történő szappanos dörzsölés előzte meg a kézmosást, amely során a szappanból származó lúg eltávolította a felesleges zsírréteget és az elszarusodott bőrhámot is. Ez után jött a 4%-os klórmeszes oldat. A klórmész hatására a pici bőrredőkben, bőrrepedésekben megragadó szennyeződések, mikroorganizmusok is elpusztultak. A tökéletes kézmosást eredményező folyamat közel negyedórát vett igénybe.

A kézmosás már akkor sem volt túl népszerű, még a képzett orvosok körében sem. Hiába voltak egyértelműek a statisztikai adatok, amelyből feketén-fehéren kiderült, hogy a kézmosás radikálisan csökkentette az elhalálozások számát. Könnyebb volt Semmelweis Ignácot támadni, és ellenségnek tartani.

Nos, az orvosok ma már alaposan bemosakszanak, és ez ma is néhány perces procedúra, de nekünk elegendő lenne kézmosásonként legalább fél percet erre áldozni erre életünkből.

Hogyan csináljuk?

Nedvesítsük be kezünket lehetőleg meleg vízzel!

Szappanozzunk, akár folyékony vagy hagyományos szappannal!

Dörzsöljük át a kezünket minimum 30 másodpercig! Ne feledkezzünk meg a kézfejről, a csuklóról, az ujjak közéről és a köröm alatti részekről sem! Legyünk alaposak!

Öblítsük le bő vízzel a kezünket!

Tiszta papírtörlővel vagy kézszárítóval szárítsuk meg a kezünket. Ne töröljük kezünket olyan törülközőbe, amelyet többen használhattak előttünk, mert hemzseghetnek rajta a baktériumok!

Ismételjük a fentieket, ha lehet minél többször, de a következő esetekben kivétel nélkül: mosdóhasználat előtt és után, evés előtt és után, amikor hazaérünk, ha „pénzeztünk”, hogy csak néhány fontos alkalmat említsek.

Fotó: Pixabay.com

Mindig lehet rá lehetőség

Ha nincs víz, akkor sem kell kétségbeesnünk. Már a legtöbb szupermarket és drogéria polcain megtalálhatjuk az alkoholos kézfertőtlenítőket. A kis flakonokban rejlő kézfertőtlenítő, vagy az azzal átitatott törlőkendő hatóanyaga rendszerint az alkohol, amely elpusztítja a kezünkön található legtöbb kórokozót: a baktériumtörzsek többségét, a gombákat és számos vírustörzset is. Ezek a termékek rendkívül hatékonyak, víz nélkül használhatóak, így bárhol, bármikor fertőtleníthetjük vele kezünket, a nedvesség pedig pár pillanat alatt magától elpárolog.

Remélem, a kézmosás világnapja idén is segített, hogy sokakhoz eljusson a hír, mennyire fontos az alapos kézmosás.

Tovább a teljes bejegyzéshez
2467 Hits
0 hozzászólás

Katángkóró, a napra néző orvosság

Ez az égszínű szirmú gyógynövény nem csak szép, de rendkívül hasznos is. A kellemetlen emésztési problémák kezelésére épp oly hatékony, mint a vércukorszint-csökkentésre. A katángkóró, avagy mezei katáng, egy Európa-szerte mindenhol megtalálható, vadon termő gyógynövény, amelyet már az ókori Egyiptomban is ismertek és használtak gyógyászati célokra.

Fotó: Csonka Péter

A hűséges és pontos

A virágok jelentéséről szóló régi könyvek a hű szerelem jelképének tartották a katángot, mert örökre a nap szerelmese, hiszen mindig feléje fordul.

Főként nyaranta a reggeli-délelőtti órákban, ha egy parlagon hagyott terület, mező mellett haladunk el, szinte biztosan látunk néhány virágzó katángkórót. Az almásfüzitői vörösiszap-tározó rekultivált, zöld felületein is gyakran találkozunk vele.

Fontos a napszak, mert a katáng virága a nap bizonyos erősségére nyílik csak ki, és déltájban már be is csukódik. A virágnyílás időpontja a földrajzi szélességtől is függ tehát. Mivel virágát meghatározott időben nyitja, és öt óra elteltével zárja, régen virágórákba ültették. A virágaiban még ősszel is gyönyörködhetünk egy ideig, mert virágzása hosszasan, júliustól sokszor decemberig, azaz akár a tél beálltáig is elhúzódhat.

De mi az a katáng?

A fészkes virágzatúak rendjébe, az őszirózsafélék családjába tartozó növényt már régóta ismeri az ember, erre utal magyar és latin neve egyaránt. A magyar neve az ősmagyar nyelvben is jelen volt, vélhetően a dravida kattangu (kóró), illetve kattu (kemény) szavakból vándorolva érkezett meg hozzánk.

Számos társneve ismert, hogy csak néhányat említsek: pattangóré, cikória, napkövetőfű, napranéző, napraforduló, mezei kék liliom, csattogófű, Isten ostora, nagyapó füve. Akad népetimológiás neve is. Ez az eset az, amikor a hallgató, az ismeretlen nevet értelemmel próbálja felruházni, eszerint értelmezi a szót, így lett a katángkóróból például katlankóró. Így mégis jobban hangzik, ugye?! A Balaton mellett és a Kiskunságon jajkóró, Nagykőrösön jajjajkóró a neve. Hogy miért? A növény magtokja ugyanis egy kemény bunkó, amellyel nagyot lehet ütni.

A katáng tudományos neve ókori eredetű. Több műben is szerepel, Plinius intubus néven írt le egy fejfájás ellen használható, a katángra emlékeztető növényt, amelyet szerinte már az egyiptomiak ismertek. Általános vélemény, hogy onnan, Egyiptomból származik a cichorium név. Egyes feltételezések szerint azonban az olasz aláfut jelentésű „cuccerere” szóból származik, ennek magyarázata pedig, hogy a növény igen mély gyökeret ereszt. Bárhogy is, a mezei katáng jelölésére Linné a fenti két nevet, az intubust és a cichoriumot használta föl.

Inni vagy enni?

A mezei katáng megtisztított, megpörkölt és porított gyökeréből készülő cikóriakávé ma már nem a legközkedveltebb kávéfajta. Régebbi időkben azonban sokan használták a cikóriát kávépótlékként. Ezt még gyerekek is megihatták, ugyanis a kávé alkaloidája, a koffein nem található meg benne. Magyarországon az 1950-es évekig mintegy 3000 hektáron vetették, főként „kávé”-alapanyagként.

A katáng régen igen népszerű zöldségféle is volt, fehérrépára emlékeztető gyökerét, valamint a leveleit is fogyasztották, sőt a gyökérzetet télire is eltették, és sokszor annak friss hajtásait is felhasználták. Szeszt is főznek belőle, illetve megpörkölt gyökerével sört festettek néhol.

Nyersen fogyasztva salátaként, vagy párolva ma is épp olyan ízletes kiegészítője lehet ételünknek, mint amilyen egészséges. Jó szívvel ajánlom szendvicsbe sonkával, sajttal, esetleg egy kevés majonézzel körítve. Esetleg salátának, ahogy régen fogyasztották.

Hol volt, hol nem volt…

A katánghoz legendák is kapcsolódnak. Egy régi angol népmese szerint a katángkóró virágai azért olyan vakítónak kékek, mert egy elhajózott, ám soha vissza nem térő matróz után síró leányka szeme tükröződik benne.

Gyógyászati felhasználása

A virágos hajtásból készülő főzet az epekiválasztást fokozza. Májproblémák, és enyhe emésztési gondok kezelésére szintén javallott. Gyógytea-készítmények alapanyagaként gyakran találkozhatunk vele, nem csak az olyan emésztési zavarok, mint a felfúvódás, bélrenyheség, bélgázképződés kezelésében hatásos, hanem a köszvény és különböző bőrbetegségek tüneteinek csökkentésében.

A leszedett virág hűvös helyen hetekig is eltárolható, bár C-vitamin tartalma idővel lecsökken. A vadcikória gyűjtése során ügyeljünk arra, hogy a föld feletti zöld részek annál értékesebbek, minél több apró levelet tartalmaznak. A levágott részeket a szedés után érdemes rögtön felaprítani, majd ezt követően fénytől védett helyen kiszárítani, és tárolni.

Tovább a teljes bejegyzéshez
2830 Hits
0 hozzászólás

Takarítási világnap – Amikor felsóhajt a Föld

A kezdetek

A Takarítási világnap nem kötődik konkrét dátumhoz, minden évben egy szeptember 20-a körüli hétvégén rendezik meg (idén szeptember 15-ét jelölték ki). Ez a szép hagyományokra visszatekintő ünnep Ausztráliából indult 1989-ben, amikor egy vitorlásversenyen az egyik versenyző, Ian Kiernan, teljesen felháborodott, hogy szemetes az óceán, és hulladékkal borított a partja is. Gyorsan megszervezte hát az első szemétszedéssel egybekötött közösségi programot Sydney kikötőjében és környékén. Mottója a következőképpen hangzott: „Gondolkodj világméretekben és cselekedj otthon! Ha mindenki tisztán tartaná a saját környezetét az egész világ tiszta lenne…”

 

Fotó: Pixabay

A Takarítási Világnapot hivatalosan először 1992-ben hirdették meg az ENSZ Környezetvédelmi Programjában (UNEP), és az óta minden évben megrendezik. Ma már 80 országban csaknem 35 millióan látnak neki környezetük rendbetételéhez: hulladékot szelektálnak, szemetet szednek, patak- és folyópartot takarítanak, fát ültetnek.

 

Micsoda mennyiség!

A programot nálunk először a Magyar Cserkészszövetség karolta fel, azóta a pozitív fogadtatásnak és a civil szervezeteknek köszönhetően ez a világméretű takarítás egyre nagyobb népszerűségnek örvend itthon is. Szerencsére ma már rendszeresen indítanak ehhez a világnaphoz kapcsolódóan akciókat, és sok cég is részt vesz az általános „nagytakarításban”. A mi cégünk is több alkalommal részt vett a mozgalomban, takarítottunk mi is árokmedret, Duna-partot, adtunk konténert a gyűjtéshez, és elszállíttattuk az összegyűlt hulladékot.

Az országos adatok szerintem igen imponálók. 2017-ben 2324 helyszínen, hozzávetőlegesen 210 000 ember, 3122 tonna szemetet (Forrás: kormany.hu) gyűjtött össze. Ez a 3 tonnányi hulladék több mint az a szemétmennyiség, amelyet Észak-Magyarország lakossága egy nap alatt „megtermel”.

Fotó: Pixabay

 

Természetesen takarítunk!

Hatékonyan takarítani nem kizárólag a reklámokból jól ismert vegyszerekkel lehet. Ezek sokszor irritáló hatásúak és a környezetünkre is kifejezetten károsak. Többek között a citrom, a teafaolaj, az ecet, a krumplihéj, a só, illetve a mosószappan vagy szódabikarbóna felhasználásával – a régi jó módszerekkel –, sokkal szebb eredményt érhetünk el, mint a drága vegyszerek segítségével.

 

A Takarítási világnap célja, hogy jobb és élhetőbb környezetben éljük mindennapjainkat, nemcsak otthon, hanem a közterületeken, az utcákon, tereken, vagy az iskolában és a munkahelyünkön. Van, aki úgy gondolja, hogy egy nap nem váltja meg a világot, és ebben persze igaza is van. De nekem meggyőződésem, hogy ez legalább egy alkalom, amikor erről a fontos ügyről beszélünk, amikor a sajtó, a média is foglalkozik vele. Ilyenkor olyanokhoz is eljut az üzenet, akik addig nem gondoltak arra, hogy egy eldobott tárgy, egy kocsiablakon kidobott pillepalack nem csak elcsúfítja a környezetet, de károsítja is.

Amúgy mi magunk minden napot takarítási világnappá tehetünk, mert szerintem nem érdemes másokra várni, kinek-kinek a maga környezetében kell rendet tennie. Ha minden nap teszünk egy keveset, a nagytakarítás is kisebb feladat lesz.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1336 Hits
1 hozzászólás

Láttunk csodát Kesztölcön!

Idén szeptember 21-én rendezték meg a szokásos, az évek során méltán híressé vált Kesztölci Szüreti Vidámságokat, ezt a szívet melengető, tiszteletre méltó hagyományt, amely összehozza a falu közösségét néhány órára. A rendezvény a tervek szerint minden évben a felvonulással kezdődik, ha az égiek is úgy akarják. Az időjárás ugyanis éveken át lehetetlenné tette, hogy a szüreti menet végigjárja a települést. Ám tavaly fordult a kocka, és a természeti erők idén is kedvezni próbáltak az ünnepi sokadalomnak. Délelőtt ugyan szakadt az eső, ám a menet indulásának idejére elállt, és szerencsénkre így is maradt egész délután.

A vidám sokadalomban résztvevők nem zavartatták magukat a hidegtől, inkább rétegesen öltöztek fel, és persze volt, akit a jó bor is melegített. A helyiek ugyanis nagy szeretettel és a remek helyi nedűvel, azaz finom házi borral várták a felvonulókat. A festői szépségű Kesztölc lankáin kiváló szőlő terem, vannak errefelé értő borosgazdák és remek pincészetek, például a Szívek Pince, akik a rendezvényen is képviseltették magukat.

A menet célpontja a Művelődési Ház volt, a délutáni programok itt zajlottak. Nemcsak műsor várta a falu apraja-nagyját, hanem kiváló ételek és persze italok. A kertben, bográcsban vadpörkölt készült, amelyhez puliszkát kínáltak. Saját tapasztalat alapján mondhatom, hogy a hús omlós volt, és kiválóan illett hozzá a kukoricakása. Az érdeklődőket bent az épületben, a színházteremben színes műsor szórakoztatta. Már hagyomány, hogy ilyenkor lehetőséget kapnak a helyiek a fellépésre. Az óvodások idén is aranyosak voltak, jó volt hallgatni a Pávakört, megcsodálni a zumbások dinamikus mozgását. A magam részéről nagyon vártam a nyugdíjas klub műsorát, mert még ma is emlékszem tavalyi, igen jó humorú szereplésükre. Nem csalódtam most sem. A Piliscsévi Trnka néptáncegyüttes mindenkit elvarázsolt, és a közönség nagy élvezettel hallgatta Egri József operett műsorát is.

Édes finomságok

Kint, a Művelődési Ház előtti kert sem maradt üres. Nemcsak a pörkölt illata csábította be ide az arra járókat, hanem például az igen megosztó vattacukoré. Sok szülő boldog lenne, ha többé soha nem árulnák ezt az igen egészségtelen édességet, ám a gyerekek közül kevesen tudnak ellenállni neki, hiszen divatos színekben pompázik és igen látványos. Szerencsére a vattacukorárus mellett ott sütötték a kürtőskalácsot is, szorgos kezek tekergették folyamatosan a finom kalácsot, mindannyiunk nagy örömére.

„Okos” játékok

Idén is a Tatai Környezetvédelmi Zrt. vállalása volt, hogy a délután során játékok kössék le a gyerekek figyelmét. A cégnél nagyon figyelünk arra, hogy a játékok valamilyen módon kötődjenek a természethez, vagy legyen valamilyen környezetvédelmi kapcsolódásuk, tanulságuk.

A kézműves-foglalkoztató asztalnál azt próbáltuk bemutatni, hogy egy-egy tárgyat fantáziával, és például akril-festékkel, milyen egyszerű átalakítani. Ha a gyerekek így tekintenek az őket körülvevő tárgyakra, akkor talán majd nem dobják ki azt, amit például megunnak, hanem átalakítják, új életre keltik. A gyerekek papír gurigából most manó házat készíthettek, virágcserepekből kis színes harangot vagy tolltartót alakíthattak, hogy aztán ezek, „második életükben”, lakásdíszek lehessenek. Nem csak kézműveskedtünk! A hulladékok helyes szelektálását gyakorolhatták, akiknek volt kedvük kipróbálni táblás játékunkat, és idén is elhoztuk a kicsik kedvencét, a hulladékhorgászatot.

Láthatóan mindenki nagyon jól szórakozott, így remélhetőleg sokan visszatérnek jövőre is. Mi biztosan örömmel jövünk!

 

Tovább a teljes bejegyzéshez
206 Hits
0 hozzászólás

A növények tevéje

A héjakút mácsonya az út menti rétek tevéje. Remekül bírja a hőséget, és bár nem a testében tárolja a folyadékot, mint a sivatag hajója, de a szárán a levelek úgy állnak, hogy kis öblöt képezve felfogják az esővizet vagy a harmatot. A levelei tövén akár több deci vizet is képes tárolni a mácsonya. Nem csak a nedvességet hasznosítja a növény, hanem kutatók kimutatták, hogy a vízben az elpusztult rovarok testének fehérjéiből felszabaduló nitrogént, foszfort és más ásványi elemeket is felszívja. Így sokkal gyorsabban és erőteljesebben fejlődik, több magot terem.

Fotó: Csonka Péter

Predátor

Persze nem mindenütt, Európában és Ázsiában őshonos, ám Észak-Amerikában, miután betelepítették, özönfajjá vált.

A loncfélék családjába, a mácsonyaformák alcsaládjába tartozó mácsonya nemzetségbe mintegy 15 faj tartozik. Egyikük a nálunk is honos héjakút mácsonya útszéli és parlagi gyomtársulásokban előforduló növényünk. Gyakran két méteresre is megnő. Az első évben tőleveleket növeszt, amelyek tagolatlanok, fordított tojásdadok. A második évben fejlődik ki szárának felső, elágazó része. Szárlevelei jellemzően átellenesen állnak, szabálytalanul szárnyasan osztottak. Virágai felálló, fészekszerű, hengeres virágzatba tömörülnek, amelyet elálló, hegyes murvalevelek vesznek körül. Kisméretű virágainak 4 lilás vagy fehér sziromlevele van, amelyek csővé forrtak össze. Nyáron virágzik több hónapon át, termése kaszat. Kertekben is találkozhatunk vele dísznövényként. Mivel önszaporító, érdemes vigyázni, nehogy túlburjánozzon, és más növényeket háttérbe szorítson.

Titkos forrás

A mácsonya név a növény bunkószerű, csomós termésére utal. A héjakút pedig egyértelműen a víztároló képességből eredeztethető. Népi nevei még: Vénusz asszony fejfedője, vénuszfürdő, betyárkulacs, szomjútövis, ez utóbbiak utalnak arra, hogy a madarak, vagy régen még a szomjas vándorok vagy mezőn dolgozó emberek is megitták az itt őrzött vizet, ha más nem volt éppen. Sőt! A mácsonya vizének még gyógyhatást is tulajdonítottak, leginkább szeplők ellen alkalmazták. Nincs róla persze hírünk, hogy milyen eredménnyel.

Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE

Készítette: Simon Eugster --– Simon / ?! 07:03, 9 September 2007 (UTC) - A feltöltő saját munkája, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=2707701

Hasznos gyom

A népgyógyászat a héjakút mácsonya gyökerét széles körben használta. Főzetével daganatos bőrbetegségeket, sipolyt és szemölcsöt kezeltek. Belsőleg hatásásos ellenszere az emésztési gondoknak. A gyomorfájás, hasmenés kezelésére használták és vízhajtóként is hatásos. A gyökereket kora ősszel gyűjtötték, szárították. Levélből készült teájával mitesszeres bőrt borogattak. Manapság homeopátiás alkalmazásban is elsősorban bőrbetegségek kezelésére használják.

Ipartörténeti kultúrnövény

A héjakút mácsonya egy rokona a takácsmácsonya megbecsült ipari növény volt, egykor haszonnövényként termesztették. Elsősorban a posztó finom megmunkálására használták, nagy kártolódobokra, vagy kézi kártolóra erősítették kiszárított virágzatát. Billiárdasztalok filcének készítéséhez még ma is használják olykor.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1031 Hits
0 hozzászólás

Itt az ősz, lassan a vadgerlék is tovaszállnak

Bár az időjárás jelenleg nem erről árulkodik, nálunk is beköszönt az ősz, amelynek egyik jele, hogy vonuló madaraink lassan elhagyják hazánkat. Így tesz a burukkolás, vagy turbékolás koronázatlan királya, a vadgerle is. A városokban élő balkáni gerle vad rokona május és szeptember között vendégeskedik nálunk, a telet többnyire a forró Afrikában, a Szavannán tölti.

A vadgerle latin neve, a Streptopelia decaocto a nyakék, nyaklánc jelentésű görög „sztreptósz” és feketés jelentésű „peliósz” szavakból jött létre, egyértelműen utalva a madár jellegzetes nyakdíszére. A magyar nyelvben a gerle szó régi alakja a gerlice volt, ebből jött létre utólagos elvonással a gerle, mert a nyelvérzék a -ce végződést képzőnek fogta fel. Baranyában egyedi neve van a vadgalambnak, ez a hangutánzó eredetű kukurú-madár. A vadgerlét az európai népek is hangutánzó alapon nevezték el, így a jellegzetes „turr-turr” hang miatt a németek Turteltaubénak, a románok turturikának nevezik, angolul pedig turtle dove.

A köznyelv a gerlét és a galambot szinonimaként használja, essék szó hát a galambok nevének eredetéről is. Ez a madárnév az azonos jelentésű latin columba szó egy olasz nyelvi változatából, a „golomba” alakból származik. A szó ott rejlik a felfedező Kolumbusz, így aztán a dél-amerikai ország, Kolumbia nevében is. Sőt, sokan talán nem tudják, hogy a kolumbárium (a hamvakat befogadó fülkesorok a temetőkben) neve szintén a latin columbarium, galambdúc szóból ered. Az elnevezés ókori eredetű, és hasonlóságon alapul.

Térjünk vissza gerlénkhez, amely a legkisebb hazai galambféle, testhossza mindössze 27 centiméter, testtömege pedig 150 gramm. Szeme piros szegélyekkel tarkított. Mondhatjuk, hogy a természet ennél a madárnál elegáns színeket alkalmazott: fehéret, feketét, szürkét és vöröset. A vadgerle nyaka mindkét oldala jellegzetesen fekete-fehér csíkozású (mint írtam, a neve is innen ered), szárnyvédő tollai feketés árnyalatúak, rozsdavörös szegélyezéssel. Melle sötétvörös, teste többi része világosszürke. Farktollazata hosszú és fekete, a végén fehér díszítéssel.

Magokkal táplálkozik, de gabona- és gyom magvak mellett kisebb gyümölcsöket is szívesen fogyaszt, valamint nem veti meg a fenyőmagot és a makkot sem.

A vadgerle fészkét rendszerint bokrok magasabb, fák alacsonyabb ágai közé, néhány méter magasságban rakja. Mivel híres-hírhedt arról, hogy a fészke laza szerkezetű, ezért a túlélés érdekében szükséges, hogy jól védett helyen legyen, rejtve a ragadozóktól. A fészekanyagot a szülők közösen gyűjtik, de az összetákolt fészket csak a tojó építi. Ez a szokás inspirálhatta „A vadgalamb fészke” című ukrán film rendezőjét a címadásban, hiszen ez a film – természetesen leegyszerűsítve -, a nők olyan generációjáról szól, akik komoly áldozatokkal próbálnak hozzájárulni az otthonteremtéshez. Tavasz végén májusban kezdődik a gerlék első tojásrakása, amelyet még egy alkalom követ a nyár során. Legtöbbször két tojást rak, melyen a hím is kotlik. Az ovális tojások fehérek, felszínük finoman szemcsézett, enyhén fényes. A vadgerle fiókái fészeklakók, mindkét szülő eteti, míg kicsinyek melengetik is őket. A táplálás kezdetben begytejjel történik, csak fokozatosan térnek rá a szilárd táplálékra. A gerlék begyében képződő tej kémiailag is hasonló az emlősök tejéhez. A fiókanevelés általában alig három hétig tart, amikor a fiókák elhagyják a fészket, még nem repülnek tökéletesen. A vadgerle család később is együtt marad.

A gerlék hűséges madarak. Számon tartják azon 10 állat között, amely örök hűséget fogad párjának. Nem véletlen, hogy a gerle gyakori szereplője a szerelmes daloknak, a magyar nép egyik közismert és közkedvelt madara. A gerlék ugyanis nemcsak szépek, de hűségesek is egymáshoz, miközben mind látványban, mind a jellegzetes turbékoló hangban folyamatosan bizonygatják szerelmüket.

A hazánkban mindenütt elterjedt vadgerlék csapatokba gyűlve keresik a táplálékot. Mezőgazdasági területeken, tarlókon, ligetekben, erdőszéleken telepszenek meg leggyakrabban, ugyanakkor a zárt erdőket kerülik. Nálunk az almásfüzitői vörösiszap-tározók rekultivált, bokros területein szintén lehet találkozni velük. Korábban a városokban is előfordult, ám a 30-as években megjelent közeli rokona, a nálánál jóval agresszívebb balkáni gerle kiszorította innen. A balkáni társa a városokban nagyon elterjedt madárfaj lett, igaz a nagyobb testű, elvadult házigalambokkal ők sem mindenütt bírják a versenyt. A házigalambok azonban épületeken fészkelnek, a balkáni gerle pedig inkább fákon költ, így ebben nincs vita a két faj között. Ám a vadgerle fajt eközben sajnos a kihalás fenyegeti, számuk nagyon lecsökkent az utóbbi években.

Tovább a teljes bejegyzéshez
240 Hits
0 hozzászólás

A madár, amellyel most tele van az internet: a gólyatöcs

A Magyar Madártani Egyesület minden évben kiválaszt néhány madárfajtát, közöttük dől el közönségszavazással, hogy melyik lesz az adott év madara. Ez nem egy öncélú madárszépségverseny, az egyesület szándéka az, hogy felhívják a figyelmet egyes természetvédelmi problémákkal érintett, esetleg veszélyeztetett fajokra, madárcsoportokra. A szavazást mindig a tárgyévet megelőző év közepén tartják, mert az adott évben minden lehetséges módon népszerűsítik a nyertes madarat, és erre elő is kell készülniük. A program igen sikeres, ami abból is látszik, hogy még csak 2018-at írunk, de a nagyobb portálok már mind hírt adtak a győztesről.

2019 madara a gólyatöcs, szép, régies népi nevén a széki gólya. Van még egyéb megnevezése is: gólyalábú töcs, széki szarka. Az összetett névből a gólya vélhetően hangutánzó szó, kapcsolódhat a tájnyelvi gagóhoz. A töcs szintén hangfestő eredetű lehet, a madár kedvenc tartózkodási helyére utalhat, amely vizes, nedves, „tocsogó” terület. Amúgy a gólyatöcs nevet hallva nekem mindig az jut eszembe, hogy ez a madár biztosan a gólya kisöccse. Hát, ha nem is az, mert a faj a gulipánfélék családjába tartozik, természetesen a megjelenése emlékeztet a gólyára. A gólyatöcs is fekete-fehér, hosszú, piros lábú vízparti madár.

Készítette: Alnus - CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=4070345

Csőre hajlékony, rugalmas, vége hosszú, vékony és lapos, kiváló eszköz a táplálék hatékony beszerzéséhez. Főleg vízi rovarokat és más gerincteleneket szedeget össze a víz színéről és a partról. Hosszú lábával mélyebbre gázol, mint más parti madarak. Szárnya evezői közül az első egyenes farka hegyén túl ér.

Ahogy a neve is utal rá, lételeme a víz. Szikes tavak mellett, a víz közelében él, itt a telejre rakra fészkét, pontosabban olyan helyre, amely a víz közelében van, sőt figyel arra is, hogy sok, viszonylag magas növény vegye körül. Több madár olykor laza telepeket alkot, máskor egyesével fészkelnek. Engem még az igazán szép tojása is a vízre emlékeztet, a formája ugyanis olyan, mint egy nagy kövér vízcsepp. Igaz, a színe már inkább "földjegyű". A sárga alapon barna foltos tojások jól belesimulnak a környeztő táj mintázatába. A gólyatöcs évente egyszer, 3-5 tojást rak, melyeken közel egy hónapig kotlanak felváltva a szülők. A fiókák egy hónap alatt önállósulnak, kirepülnek, fészekhagyók.

Költöző madár, hazánkban csak márciustól augusztusig tartózkodik szívesen, az év többi hónapját Afrikában vagy Ázsia déli területein tölti.

Bár az európai állomány stabil, hazánkban a gyakran aszályos időjárás miatt kedvelt lakóterületeik csökkennek, ezért számuk idehaza ingadozó. A rendszeresen fészket rakó párok száma az adott év csapadékviszonyaitól függően 200 és 1000 között mozog.

A gólyatöcs jelentősebb költőhelyei védelem alatt állnak, ezek megfelelő kezelésén múlik a faj hosszú távú jövője hazánkban.

 

Tovább a teljes bejegyzéshez
2399 Hits
0 hozzászólás

Használjunk esővizet!

A World Economic Forum (A Világgazdasági Fórum egy Genfben alapított, nemzetközi, non-profit szervezet, mely 1971 óta működik. Egyéb tevékenységeik mellett évente gazdasági csúcstalálkozót tartanak Davosban befolyásos politikusok, üzletemberek, értelmiségiek és tudósok részvételével.) legfrissebb jelentése szerint a világban az idei év legsúlyosabb kockázati tényezője az ivóvízhiány. A második helyre a fertőző betegségek széleskörű elterjedése került. A jelentés megállapította, hogy továbbra is kérdés, vajon a világ képes-e megoldani a legégetőbb társadalmi kérdéseket, a társadalmat fenyegető gazdasági, környezeti és geopolitikai kockázatokat.

Sok a víz, mégis kevés

A bolygónkon található 1,4 millió köbméter víz 97%-a az ember számára nehezen hasznosítható tengervíz. A fennmaradó 3% édesvíz nagy része a sarkvidékeken, illetve a gleccserekben fagyott állapotban található. A szabadon felhasználható, könnyen elérhető édesvíz a Föld vízkészletének mindössze 0,3%-a. Sokat olvashatunk olyan területekről, ahol kétségbeejtő a vízhiány. Európából nézve, szinte felfoghatatlan, hogy jelentős területeken az emberek csak napi több óra gyaloglással juthatnak vízhez. A fejlett országokban jelenleg viszont még nem feltétlenül a vízhiány a legnagyobb gond, hanem a víz minősége. A használat során részben az ipari és mezőgazdasági termelésből, részben a háztartásokból foszfátok, nitrátok, növényvédőszerek és más kémiai anyagok kerülnek vizeinkbe, emiatt a tisztítás egyre drágábbá és bonyolultabbá vált. A WEF jelentése azt üzeni, hogy nem dughatjuk a fejünket a homokba, éljünk bárhol a világon.

Mindig törekszem arra, hogy megmutassam, egy-egy környezeti problémára van-e nekünk, egyéneknek ráhatásunk, mit tudunk tenni mi magunk?

Első lépés: a pazarlás megállítása

Belátható, micsoda pazarlás ivóvizet használni WC-öblítésre, mosásra, öntözésre, holott sok esetben ezt kiválthatjuk akár esővízzel is. Ezt sokan viszonylag egyszerűen megtehetjük, ráadásul az esővíznek számtalan egyéb előnye is van túl azon, hogy ivóvizet válthatunk ki vele. Lássunk néhány nagy vízfogyasztással járó tevékenységet.

Ha esővízzel öblítjük le a WC-t, nem lesz vízköves a csésze

Mosásnál akár 50% mosóport megtakaríthatunk a lágy víznek köszönhetően

Öntözésnél a növények így számukra rendkívül fontos ásványi anyagokhoz jutnak

És persze az autómosásra is tökéletesen alkalmas.

Ma már nem kell a ház mellett dézsában gyűjteni a vizet és vödörrel cipekedni, mert léteznek komplex megoldások, amelyek lehetővé teszik, hogy az esővizet „becsatornázzuk” házunk vízvezetékrendszerébe. Ez persze plusz költséget és munkát jelent.

Megéri?

A válasz röviden: igen. Egy négyszemélyes családban az egy főre jutó napi vízfogyasztás mintegy 150 liter. Ez tartalmazza az ivásra, főzésre, tisztálkodásra, autómosásra, sőt, egy kis kert öntözésére használt víz mennyiségét. A nem ivóvíz céljából felhasznált víz csaknem 50%-át, azaz 70 litert kiválthatnánk esővízzel. Ha figyelembe vesszük a változó kivitelezési költségeket és a várható fogyasztásunkat, 30.000-100.000 Ft közötti vízdíj spórolható meg, azaz befektetett pénzünk 10-15 év alatt megtérül (Forrás: tudatosvasarlo.hu).

Tovább a teljes bejegyzéshez
4100 Hits
0 hozzászólás

Ne dobja el, használjuk fel újra!

Tapasztalatom szerint mind a mai napig sokan hisznek abban a városi legendában, hogy a szelektív kukákba dobott hulladékot végül úgyis egy helyre öntik a hulladékgyűjtő vállalat emberei. Sajnos azoknak, akik így vélekednek ez egyben önfelmentés: ezért nincs is értelme szelektíven gyűjteni, mondják. Pedig ez tévedés. A begyűjtő cégek egészen bizonyosan nem öntik össze a szelektív hulladékot, hiszen ez nem érdekük, ahogy azt később egy példán szemléltetem is.

A fordítottja viszont gyakrabban történik, mint azt én el tudtam volna képzelni. A Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. adata szerint a begyűjtött szelektív hulladéknak csak az 50%-a papír, műanyag és fém, a másik fele nem újrahasznosítható hulladék. Tehát nem a begyűjtő cég keveri össze a szelektív hulladékfajtákat, hanem mi lakosok dobjuk felelőtlenül, vagy tudatlanságból rossz helyre a hulladékot. Ez igen szomorú azért is, mert ma már az ország csaknem minden településén kiépült a szelektív hulladékgyűjtés rendszere, a lakosság közel 80 százaléka számára elérhető ez a hulladékgyűjtési mód. A lehetőség adott, érdemes tehát élni vele.

A hulladék megfelelő újrahasznosítása...

több okból mégis döcögősen zajlik Magyarországon. Pedig rá kellene hajtanunk! Az Európai Parlament által idén elfogadott jogszabály értelmében ugyanis 2025-re a települési hulladéknak legalább 55 százalékát újra kell hasznosítani, ehhez pedig szelektíven gyűjteni. Európa ebből a szempontból viszonylag jól áll, ott az újrahasznosítás 44 százalékos, mi viszont nem dőlhetünk hátra, mert nálunk 2016-ban mindössze 34 százalékon álltunk újrahasznosításban (Forrás: MTI) A fővárosban például évente csaknem 25.000 tonna papír, 10.000 tonna műanyag és fém, valamint 5.000 tonna üveg gyűlik össze szelektíven, ám ez a Budapesten összegyűjtött hulladéknak mindössze 10%-át teszi ki (Forrás: FKF 2017).

Ahhoz hogy az országos statisztika javuljon, mindenkinek a saját környezetében kell elkezdenie a szelektív gyűjtést. Nincs kire mutogatnunk, a célszámok elérése jelentős részben rajtunk múlik. Ugye, emlékeznek: mi dobjuk a szelektív gyűjtőbe rosszul a hulladékot!

Mit tehetünk?

Törekedjünk arra, hogy a szelektív hulladékgyűjtőbe kimosott, kiöblített hulladékot dobjunk! Zsíros szennyeződésnél használjunk mosogatószert! A kék színű papír hulladék gyűjtőbe mehetnek a tiszta kartondobozok és más csomagoló anyagok, valamint az italos kartonok. Ügyeljünk arra, hogy véletlenül se tegyünk bele például zsíros pizzás dobozt, használt papírzsebkendőt, vagy éppen szalvétát. A sárga tárolóba tehetjük a PET-palackokat, műanyag szatyrokat, de ne dobjunk ide CD-lemezt, vagy hungarocellt.

És miért érdemes?

Ehhez kísérjük most végig egy PET-palack útját, hogy lássuk, mi is történik a kukába kerüléstől egészen az „újjászületésig”. Kezdjük utazásunkat például egy kőbányai lakótelepen, ahol a lakosok a jól kitáblázott útmutatóknak köszönhetően, helyesen gyűjtik a hulladékot. Mint minden hulladékot, úgy a műanyag PET-palackokat össze is kell préselni, különben feleslegesen túl sok helyet foglalna, és hamar megtöltené a gyűjtő autó rakterét, ami ugye nem lenne túl hatékony.

A kukásautók 80%-ban levegőt szállítanak! Csak rajtunk múlik, hogy ez a szám csökkenjen!

Minél többen összepréseljük a palackokat, annál több hulladékot tud a gyűjtőautó egyszerre szállítani, és a házunkban lévő kuka is lassabban telik meg. Nem érdemes azzal foglalkozni, hogy a szomszéd úgysem préseli össze. ha így is van, ugyan miért másolnánk a rossz példát?

Térjünk vissza azonban kedvenc PET-palackunkhoz, amely épp a gyűjtőautó gyomrában az úgynevezett előválogató felé tart! Megérkezve, az előzetes szétválogatás után egy futószalagra kerül társaival, hogy a további szeparációs műveletekkel elválasszák a többi műanyag hulladéktól. A következőkben már kézzel válogatják szét a palackokat szín szerint. Ezután palackunk több „testvérével” együtt 250-280 kg-os bálákba kerül. Ugye írtam, hogy a cégnek nem érdeke összekeverni a hulladékot.

A visszagyűjtött, jobb minőségű műanyagpalackok ára a 135Ft/kg-ot is elérheti, és igen nagy rá a kereslet.

Magyarország egyetlen olyan PET-feldolgozó üzeme Karcagon található, amely újrahasznosítással élelmiszeripari célra (pl. ásványvizes palack) gyárt termékeket. A szelektív gyűjtőbe kerülő PET-palackok nagy részéből alacsonyabb feldolgozottságot igénylő termékek pl. szőnyegek, sportcipők, polár pulcsik készülnek.

Szerencsére egyre több áruház is (pl. a Lidl és az Aldi) arra ösztönzi vásárlóit, hogy a kiürült ásványvizes palackokat, ne a legközelebbi kukába dobják, hanem vigyék vissza a boltba. Pontokkal jutalmaznak minket, amennyiben segítünk a hasznos körfolyamat működtetésében.

Igyunk csapvizet!

Természetesen a felesleges hulladék keletkezésének akkor tudnánk leginkább gátat szabni, ha létre sem jönne a hulladék. A PET-palack példájánál maradva, ha sikerülne mindenkinek a fejében eloszlatni azt a tévhitet, hogy csak a palackos víz az igazán tiszta, akkor kevesebb ásványvízre, tehát kevesebb PET-palackra lenne szükség. A legtöbb helyen nyugodtan ihatunk csapvizet, amely nemcsak a környezetkímélő megoldás, hanem könnyű hozzájutni (legalább is Magyarországon a települések többségében) és finom is!

Tovább a teljes bejegyzéshez
6276 Hits
0 hozzászólás

Légkondicionálás környezettudatosan

 

Európában a 2018-as nyár a meteorológia történetében az egyik legforróbb lehet. Tombol a kánikula Görögországtól Németország északi részéig, ahol 39,2 fokkal megdőlt az eddigi melegrekord. A hőmérséklet mindenhol sokkal magasabb, mint korábban bármikor. Észak-Európában van, ahol a meleg 15 fokkal is meghaladja a százéves átlagot, méghozzá tartósan, de elég csak kidugnunk az orrunkat és saját bőrünkön is érezhetjük a forróságot.

A klímaváltozásból fakadó általános hőmérsékletemelkedést, ha nem vagyunk épp vízparton, bizony nehezen viseljük. A hosszas melegnek az egészségügyi kockázata is igen magas, érthető tehát, ha mindent elkövetnénk annak érdekében, hogy legalább valamennyi időre enyhülést nyerjünk.

Számos építészeti trükk létezik arra, hogyan tarthatjuk a legnagyobb kánikulában is kellemes hőmérsékleten a házunkat, de nem mindenkinek van ideje, pénze, lehetősége ökoházzá alakítani lakhelyét. Ha kisebb léptékben gondolkodunk, a legegyszerűbb eszköz a kereszthuzat, ám ez nagy hőségben nem jelent megoldást, így marad tehát a légkondicionáló a meleg elleni harc egy fontos eszközeként.

Hazánkban is megnőtt a légkondicionálók száma. A korábban még luxuscikknek számító hűtő-fűtő eszköz ma már a legtöbb hipermarket polcán megtalálható, online pedig még összehasonlító teszteket is olvashatunk, mielőtt valamelyiket a virtuális kosarunkba tesszük. Mint minden hőmérsékletet befolyásoló berendezés, a légkondicionáló is meglehetősen energiaigényes, és ez sajnos meglátszik a villanyszámlánkon is. Ugyanakkor néhány egyszerű megoldással a légkondi is üzemeltethető környezettudatosan és gazdaságosan. Leszámítva a szinte kibírhatatlanul meleg napokat, a délelőttök nyitott ablaknál még elviselhetőek, különösen, ha nem keleti fekvésű a szobánk. Ha csak a déli órákat követően, a legmelegebb időszakban kapcsoljuk be a klímát, máris sok energiát spóroltunk, és a környezetet is óvtuk. Esténként és a hajnali órákban próbáljunk kereszthuzatot csinálni kis ventillátoros rásegítéssel, ugyanis a légmozgás jelentősen csökkenti a hőérzetünket.

Éjszakára érdemes nyitva hagyni az ablakot akár az irodában is – már ha van rá lehetőségünk –, hogy a helyiség kellőképpen lehűlhessen. Rugalmasabb munkahelyeken lehetővé teszik a korábbi munkakezdést, hogy a dolgozóknak a legmelegebb órákat már ne az irodában kelljen tölteniük.

A lakásban, de még inkább egy munkahelyen rengeteg észrevétlen hőforrás dolgozik a klíma ellen, mert működés közben fűtik a környezetet. Minden olyan eszközt kapcsoljunk ki, amelyre nincsen feltétlenül szükségünk pl. számítógép, amelynél nem ül senki, fénymásoló, nyomtató, házimozi-rendszer.

Sajnos sokan elkövetik azt a hibát, hogy túl alacsony hőmérsékletre programozzák a klímát, ez egészségtelen is, és később az utcára kilépve a meleget még elviselhetetlenebbnek érezzük. Aki a munkahelyén a túlzott hideg miatt már-már fázik, ne legyen rest szólni, hiszen részben, ha 10 foknál nagyobb a hőmérséklet-különbség kint és bent között, az egészségtelen, részben „aki energiát spórol, pénzt is spórol”.

Ha nagyobb odafigyeléssel, környezettudatosan használjuk a légkondicionáló berendezésünket, környezetünket is megóvhatjuk és közérzetünk komfortosabb lesz.

 

Tovább a teljes bejegyzéshez
4557 Hits
0 hozzászólás

Vízisikló: a veszélytelen kígyó

Ha korábban kétségei lettek volna bárkinek, Gryllus Vilmos Sikló című gyerekdalának (pontosabban Félnótájának) megjelenése óta mindenki tudja, hogy a vízisikló nem bánt embereket. Sokan mégis félnek tőlük. Az egyszeri természetjáró ugyanis nem feltétlen hüllőszakértő, és nem tudja egyértelműen megállapítani, hogy ami a lába előtt tekereg, sikló, vipera vagy anakonda. Na, jó, ez utóbbit csak tréfából írtam. Megjegyzem nem is olyan könnyű felismerni a vízisiklót, hiszen annyira változatos a megjelenése. Leginkább a háta: ennek alapszíne lehet szürke, sötétzöld, barna vagy fekete, melyet többnyire különféle mintázatba rendeződő pettyek díszítenek. Ám van csíkos vízisikló is! Akad azonban olyan ismertetőjegyük, amelynek alapján mégiscsak beazonosíthatja őket még egy laikus is. Amennyiben képesek vagyunk nyugodtan szemlélni a lábunk előtt tekergő kígyót, és látunk rajta egy világos nyakszirtfoltot, melynek színe a tört fehértől az élénk sárgán át a narancssárgáig terjedhet, formája pedig egy hátrafele domborodó félhold, és egy hasonló alakú fekete félhold követi, megnyugodhatunk: siklóval futottunk össze. Ugye, milyen egyszerű?! Persze egyáltalán nem biztos, hogy lesz időnk ilyen alapos tanulmányozásra, mert a vízisikló nálunk sokkal jobban fél és találkozás esetén iszkolva menekül előlünk.

A hideg északi területeket leszámítva, Európában bárhol találkozhatunk vele, de Közép-Ázsiában is megtalálható, egész a Bajkál-tóig nyúlik el lakóterülete, illetve Afrika északi csücskein is honos. Bennszülött alfajaival a Földközi-tenger szigetein is találkozhatunk, így Korzika és Ciprus szintén élőhelyének számít.

Beszélő neve elárulja, hogy lételeme a víz, így nedves helyeken érzi jól magát. A lassú folyású vizek a kedvelt lakóhelyei, így csendes folyókban, tavakban, holtágakban, lápokban, mocsarak mellett él. Sík területeken és dombvidéken a leggyakoribb, de alacsony hegyvidékeken is fellelhető. Az ember által mesterségesen létrehozott vizes területeket is kedveli, legyen az kavicsbánya vagy vízgyűjtő tó. Mivel testhőmérsékletét a környezete befolyásolja, előnyben részesíti a napos réteket. Valójában a táplálékszerzés lehetőségei szabják meg lelőhelyét. A hideg időszak kivételével, amikor mint egy rendes hüllő téli álmot alszik, az év bármely időszakában találkozhatunk vele. Az idő hidegre fordulásával a vízisikló száraz és meleg rejtekhelyet keres magának, ahonnan csak márciusban kúszik elő.

A vízisikló általában nappali életet él, de előfordulhat, hogy éjszaka is vadászni indul. „Vékony, kicsi és gyenge/ És csak halakat enne” – szól a gyerekdal. Menüjének nagy részét halak és kétéltűek teszik ki. Békák, unkák retteghetnek tőle, de akár a mérgező szalamandrát is gond nélkül megeszi. Zsákmányát nem kábítja el, nem fojtja meg, élve nyeli le őket.

Természetes ellenségei között vannak emlősök és madarak egyaránt. Életét úgy próbálja menteni, hogy bűzös mirigyváladékot bocsát ki. Ha ez a csel nem válik be, kobrához hasonlóan felágaskodik, és így próbálja megijeszteni támadóját. Másik taktikája, hogy halottnak tetteti magát, a veszély elmúltával pedig csendben tovasiklik.

A nőstények nagyobbra nőnek a hím egyedeknél, előbbieknél a 120 cm az átlagos, míg utóbbiak 1 méter körülire nőnek. Ember által háborítatlan vidékeken a nőstények akár a másfél méteres hosszt is elérhetik. Attól függően, hogy milyen éghajlat alatt él, a párzási időszaka március végétől május közepéig tart. A nőstények viszont csak nyár közepén rakják le tojásaikat, a 15-30 darab füzérré ragad össze. Fészekként elkorhadt növényeket, faodvakat használ, vagy partfalak üregeit. A szeptemberben kikelő következő generáció 15 cm hosszú mini felnőttekből áll, ugyanis méretüket kivéve semmiben nem különböznek szüleiktől.

Hazánkban gyakori, de veszélyeztetetté válhat. A legnagyobb veszélyt még mindig az ember jelenti számára: a kevésbé tájékozottak félnek tőle, és végeznek vele, illetve a szennyezett vizű területeket kénytelen elhagyni. A vízisikló Magyarországon védett, eszmei értéke 25 ezer forint.

Tovább a teljes bejegyzéshez
6250 Hits
0 hozzászólás

Kirándulni nemcsak jó, de hasznos

Töltsünk sok időt a szabadban, olvassuk életmódmagazinokban és egészségvédő weboldalakon a jó tanácsot. De pontosan miért jó az nekünk, hogy órákat bolyongjunk az erdőben, barangoljunk vízpartokon, vagy kimerítő hegy- és sziklamászással fárasszuk le magunkat? Mi történik a testünkkel a túrázás hatására? Megéri-e az energia-befektetést? Egyértelműen igen! Mára ugyanis tudományosan is igazolták testi és lelki hasznosságát.

Extrém példát hozok, hogy az eredmény szemmel látható legyen: egy amerikai házaspár elhatározta, hogy igazán nagy túrára indulnak. A Denvertől Durangóig vezető 782 km hosszú magashegyi útvonalat nézték ki maguknak. Mivel kíváncsiak voltak arra, változik-e szervezetük a túra hatására, indulás előtt orvosi vizsgálaton vettek részt, amelyet megismételtek a hosszú út után. Nem mellékes tényező, hogy a házaspár jó kondícióban volt, de nem hivatásos sportolók. Kyle Boelte író indulása előtt 68 kg-ot nyomott, amiből a 29 napos túra során, azaz kevesebb, mint egy hónap alatt, 5 kg-ot leadott. Testzsírszázaléka is látványosan csökkent. Míg az első vizsgálaton testének 13%-át zsír tette ki, 29 napra rá már csak 5% körül volt ez a mutató. Nem csak végtagjainak és törzsének izmai, de a szívizma is megerősödött. Így szíve nyugalmi állapotban 48 helyett 40 összehúzódással is el tudta látni a feladatát. A túra ezen túl megkétszerezte Kyle tesztoszteronszintjét, javította szervezete zsírlebontási képességét és csökkentette vércukorszintjét.

Igen, ez valóban ritka példa, de a lehetőség, hogy karbantartsa szervezetét, mindenki számára adott. Nem kell a fenti végletekig menni, hogy egészséges életet éljünk, elég, ha többször kimozdulunk pár napra. A biológiai tényezőn kívül számos más indok is szól emellett.

A nem megszokott környezetben agyunk nem megszokott módon működik, így természetjárás közben sokkal kreatívabb ötleteink támadnak, és kicsit másként látjuk saját életünket is. Gondolataink áramlásában segít a friss levegő is: több oxigénhez jutva idegsejtjeink élénkebben működnek. Nem véletlen, hogy öregedés ellen az egyik megfontolandó tanács, hogy töltsünk minél több időt a természetben.

Milyen szerencse, hogy a túrázás nem csak egészséges, de kellemes időtöltés is! Főleg, ha nem egyedül, hanem családunkkal, barátainkkal barangolunk a természetben. Sokkal jobban tudunk egymásra figyelni, nem vonja el figyelmünket az internet, a házimunka vagy a tévé. Így erősödik, épül a kapcsolatunk, ez pedig sokat javít életminőségünkön.

Magyarországon számos séta- és túralehetőség vár minket. Ha csak kis nyugalomra vágyunk, elég kisétálni egy közeli parkba. Ha testünket komolyabb munkára fognánk, irány egy közeli erdő, domb vagy hegy! Aki azonban életcéljának tekinti, hogy közelebb kerüljön a természethez, annak ajánlom az Országos Kéktúrát, mert így járulékos haszonként szinte egész hazánkat megismerheti, miközben gyönyörű tájakon jár. Tudták, hogy ez egyben Európa első hosszú távú, jelzett túraútvonala?

A Kéktúrát nem kell egyszerre teljesíteni, és nincs időkorlátja sem. Útvonala a Vas megyei Írott-kő és a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Hollóháza közötti 1164 kilométeres, jelzett turistaút. Érdemes utána olvasni a részleteknek jól áttekinthető honlapjukon.

Ha pedig valaki nagyon elszánt, és már bejárta a Kéktúrát, belekezdhet a szintén nem rövid Alföldi Kéktúrába, és ha azt is teljesíti, elmondhatja magáról, hogy bejárta az Országos Kékkört. Ezzel ma még nem sokan dicsekedhetnek, hiszen azoknak a száma is alig több hatezernél, akik a kezdetektől napjainkig tartó időszakban teljesítették a Kéktúrát.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1414 Hits
0 hozzászólás

Ha egy nem is, de több ezer partifecske már csinálhat tavaszt

Európa legkisebb fecskefaja a partifecske. Nevét kedvelt lakóhelyéről kapta, ugyanis léte szorosan kapcsolódik a vízhez. Többnyire a víz által kimosott területeken, függőleges, löszös partfalakba építi fészeküregét. A munkálatokat a hím kezdi el, de később a tojó is bekapcsolódik a családi lak elkészítésébe. Minden pár 5-14 nap alatt egy-egy 40-120 cm hosszú járatot készít.

Fotó: Csonka Péter

A partifecske táplálkozása meglepő módon nem kötődik a vízhez, így az ember által kialakított területeken (pl. elhagyott homokbánya, régészeti ásatás) is szívesen fészkel. Nálunk a tározón is élnek fecskék, a rekultivált területen kialakítottunk számukra egy löszfalat, amelyet évről évre karbantartunk. Ha nem tennénk, az erodálódó falban nem sokáig maradnának meg kis vendégeink, keresnének maguknak újabb, jobb helyet. Természetes körülmények között a partifecske minden évben más területet szemel ki lakóhelyül, ugyanis a tavaszi és őszi esőzések során megemelkedett vízszint miatt sok esetben elmállik a homokfal egy-egy része, így a partifecske lakóüregei is beomlanak sokszor.

A partifecske szinte az egész Földet hazájának tekintheti, nyáron közel az egész északi féltekén találkozhatunk példányaival, míg a hűvös hónapokra a bolygó déli felére vándorol. Március-május között érkezik az északi területekre. Az augusztus-október hónapokban hatalmas távolságot tesz meg a sok százezer szárnyas, hazánkból például a Szaharától délre eső területekre költöznek át.

Fotó: Csonka Péter

A partifecske a verébalakúak rendjébe tartozik, ennek megfelelően kisméretű, szárnyfesztávja 26-29 cm, testének hossza pedig mintegy 10-12 cm. A 11-16 grammra növő madár háta, szárnyának és fejének felső része barna, alsó oldala fehér. Farka – mint minden fecskének– villás, csőre rövid. Közmondásunk úgy tartja, hogy egy fecske nem csinál tavaszt. Érthető, hiszen, ritkán találkozhatunk magányos partifecskével, kolóniájuk több száz, de akár több ezer egyedből is állhat. Ebből adódóan szinte mindig rajban repülnek. Bár repte nem olyan kecses, mint a füstifecskéé vagy a molnárfecskéé, de ő is ritkán száll le a talajra.

Táplálékául apró rovarok szolgálnak, különösen kedveli a levéltetveket, legyeket, szúnyogokat. Ezeket a levegőben kapja el. Noha vízparton él, a víz körül élő rovarokat csak kedvencei hiányában fogyasztja. Számos természetes ellensége van. Szinte minden közepes vagy nagyobb testű ragadozó madár vadászik rá, így a fecskeraj villámgyorsan szétriad, ha sólyom, héja vagy karvaly közeledik. Gyors repülőként viszont a vadásznak villámsebesnek kell lennie, komoly kihívás a fecskét elkapni. A szárazföldön is sok veszély leselkedik rájuk: macskák, kígyók, nagyobb testű rágcsálók, menyétfélék lesnek rájuk. Sőt, a róka képes felülről leásni a fecskeüregbe. Hogy hol érdemes próbálkoznia, azt hang alapján ítéli meg.

Fotó: Csonka Péter

A magyarországi fecskeállomány csökkenőben van, melynek több oka közül az egyik legjelentősebb, hogy természetes élőhelyei emberi beavatkozások következtében pusztulóban vannak. A másik az afrikai vízhiány, amely szintén képes megtizedelni az állományt. Hazánkban nem fenyegetett, de védett madárfaj, eszmei értéke 50 ezer forint.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1546 Hits
0 hozzászólás